Levél a miniszternek

 

 

Szám: IRM-9/2008.

 

 

Dr. Draskovics Tibor Rendészeti Miniszter Úr részére!

 

 

B U D A P E S T

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

 

Sajnálattal értesültünk arról, hogy az újonnan hivatalba lépő rendészeti szakállamtitkár úr a 2008. június 10-én a szakszervezetek bevonásával megtartott értekezletre nem hívta meg a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetét. Azt a szakszervezetet nem hívták meg az újabb megbeszélésre, amely szakszervezet képviselőinek Ön személyesen tett ígéretet a legutóbbi tárgyaláson, hogy a minisztérium és a szakszervezetek közötti párbeszéd negyedévente megtartásra kerül a Rendőrséget feszítő, különböző jellegű problémák megvitatása, lehetőség szerinti orvoslása céljából.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a Budapesti-Rendőr-főkapitányságon közel ezer fő taggal rendelkezik, ezért felettébb aggályosnak tartjuk, hogy a hivatalba lépő, a rendészeti ágazatért felelős szakállamtitkár úr számunkra ismeretlen okból kifolyólag sajnálatos módon hivatalba lépésének szinte az első napján azonnal hátrányos helyzetbe hozta szakszervezetünket és annak több mint 2 ezer fős rendőrségi dolgozói tagságát.

Azért is aggályos ez az újabb nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetés, mert szerettünk volna arra is választ kapni, hogy a 11/1997-es BM rendelet vonatkozó melléklete miért került hatályon kívül helyezésre úgy, hogy jelenleg – immár több mint 2 hónapja – egy olyan szabályozatlan állapot áll fenn, amely korábban meghatározta a Rendőrségen rendszeresített beosztásokat. Jelenleg az IRM mulasztásos jogsértésben van, figyelemmel arra, hogy a Rendőrségen lévő beosztásokat a Hszt-beli felhatalmazás alapján kötelessége volna rendeletben szabályozni.

További aggály ezzel kapcsolatban, hogy nem ismerjük a módosítás (hatályon kívül helyezés) szakmai, jogi indokait, úgyszintén a jogalkotás előkészítéséért felelős IRM-nek felróhatóan, mivel sem koncepcionálisan, sem tervezetek megküldése szintjén nem kérték ki a TMRSZ véleményét a rendelet módosításával kapcsolatban, arról minket nem tájékoztatott sem a minisztérium, sem az együttműködést bojkottáló, ezáltal működésünket folyamatosan akadályozó ORFK.

Valószínűsítjük ugyanis, hogy a tervezet előterjesztéséért felelős IRM részleg megküldte az ORFK részére is a koordináció során az éppen aktuális tervezeteket. Azonban ez esetben az ORFK ismételten tanúbizonyságát adta annak, hogy a törvényben foglalt azon kötelezettségét – miszerint a szakszervezetekkel együtt kell működnie – továbbra is figyelmen kívül hagyja, és csupán a tárgyalóasztaloknál hangzik el az együttműködési készség kinyilatkoztatása, de a gyakorlatban az együttműködési kötelezettségének továbbra sem akar eleget tenni az ORFK vezetése.

1. Ennél fogva kérem, hogy a rendelet módosításával kapcsolatos koordinációs iratokat utólag közvetlenül is szíveskedjen megküldetni részünkre, hogy esetleges javaslatainkat, észrevételeinket a több mint 2 ezer fős hivatásos állományú tagjaink érdekeit szem előtt tartva mielőbb de mindenképpen 15 napos határidőt tartva meg tudjuk tenni.

2. Kérem továbbá, tájékoztatni szíveskedjen arról is, hogy a 2008. június 10-én tartott megbeszélésről való távoltartásunkat mi indokolta, amennyiben pedig „sajnálatos mulasztásos tévedés” eredménye a meg nem hívásunk, mit szándékozik tenni azért, hogy ez a jövőben ne ismétlődjön meg. Kérjük ezzel egyidejűleg az ott készült jegyzőkönyvet részünkre megküldeni, a közérdekű adatokra való hivatkozással is.

3. Szeretném továbbá válaszát kapni arra is, hogy az ORFK vezetője a 2008. március 15-i időszakban valóban tett-e az állomány különböző egységei előtt olyan tartalmú ígéretet, amely aztán nem valósult meg, nevezetesen azt, hogy a csapatszolgálati századok végrehajtói állománya részére a különleges bevetési pótlék folyósításra kerül 2008. április 1-jétől kezdődően. Ebben a pótlékban ugyanis – bízva az ORFK vezetőjének állítólagosan elhangzott szóbeli ígéretében – bízott az érintett állomány. Kérdésünk, hogy ha az ORFK vezetője valóban tett ilyen tartalmú ígéretet, azt kinek a felhatalmazása alapján tette, illetve ha volt ilyen felhatalmazása, akkor az ígéretet miért nem tartotta be.

4. Tájékoztatom arról miniszter Urat, hogy az állomány körében már második alkalommal elterjedt az a hír, hogy az EU minden rendőrnek 1000 euró összeget utalt át a kormánynak, melyet a rendőrök bérfejlesztésére adtak. Kérem Önt, hogy szíveskedjen hitelt érdemlő, autentikus tájékoztatását megadni.

5. Tájékoztatom Miniszter Urat arról is, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Mfv. II. 10. 11 7/2007/3. számon elutasította az ORFK kérelmét, hatályában fenntartotta a Fővárosi Bíróság 55. Mpkfv. 633. 329/2006/6 számú végzését. A Fővárosi Bíróság végzése kimondta, hogy a TMRSZ-t hátrányosan megkülönböztette az ORFK, mely megkülönböztetése egyébként a mai napig tart.

Ugyanakkor a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság végzésében utalt arra is, hogy a taglétszám egyértelműsítése után a megállapodás megkötése is kötelező a munkáltatóra. Az ORFK a jogerős bírósági végzésben foglaltakat a mai napig nem teljesítette, de az LB döntését is semmibe vette.

A fentiek alapján kérem intézkedését, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlást szüntettesse be.

6. Tájékoztatom Miniszter Urat, hogy az ORFK továbbra is olyan alapvető szakszervezeti jogokat vitat, amelyek úgyszintén összeegyeztethetetlenek a munkáltató-szakszervezetek közötti együttműködés kapcsán. Az ORFK ugyanis olyan – Hszt. rendelkezésével ellentétes – „állásfoglalást” adott ki, miszerint a TMRSZ vezetőjének a munkáltatókkal történő tárgyalásai a munkaidő-kedvezmény terhére kell beszámítani, noha a Hszt. vonatkozó rendelkezése kifejezetten rendelkezik arról, hogy a munkaidő-keret terhére nem lehet beszámítani a munkáltatóval folytatott tárgyalások idejét!

Kérésünk az, hogy ezzel kapcsolatban rendeljen el vizsgálatot, ugyanis a munkáltató állásfoglalásának betartása – miszerint tájékoztassuk a TMRFK vezetőjét, hogy más szervezeti egységeknél folytatott tárgyalások során mely TMRSZ tag érdekében tárgyaltunk a munkáltatóval – súlyosan sérti a különleges személyi adatnak minősülő szakszervezeti hovatartozás törvényi védelmét, amely szerint ezek az adatokat csak a célhoz kötöttség elve alapján ismerheti a munkáltató (például a tagdíj levonás esetében lehet csak tisztában azzal, hogy kitől mennyit von le), de semmiképpen sem terjed ki ez a megismerési jogosultság arra, hogy a TMRFK vezetője ismeretekkel bírjon arról, hogy más megyékben kik a TMRSZ tagjai és ki ellen, milyen eljárás van folyamatban.

Tisztelettel várom a fenti aggályok mindegyikére kiterjedő válaszát, illetve álláspontját, intézkedését.

 

 

Szekszárd, 2008. június 12.

 

Tisztelettel:

 

Szima Judit főtitkár