Levél a Legfőbb Ügyésznek

 

BKÜ-4-3/2008.

Dr. Kovács Tamás Legfőbb Ügyész Úr
Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége

B U D A P E S T

 

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

 

A Katonai Főügyészség Katonai Ügyek Főosztálya vezetőjének 2008. május 15-n kelt, Bf.V.73/2008. számú – a Budapesti Katonai Ügyészség (továbbiakban: BKÜ) nyomozó ügyésze ellen tett feljelentésünk tárgyában, az áttételről szóló végzés ellen bejelentett panaszunkat elbíráló – elutasító határozata ellen, a határozatot (továbbiakban: határozat) hozó Dr. Bánhegyi Gábor dandártábornok Főosztályvezető Ügyész úr jogi álláspontjának , nyilvánvaló téves jellege miatt, az alábbiakkal fordulok Önhöz.

A csatolt határozatból kitűnően Főosztályvezető Úr jogi álláspontja az, hogy a BKÜ ügyésze elleni nyomozás során – mivel a feljelentett személy a Magyar Honvédség tagja – katonai büntetőeljárásnak van helye, és ezért a nyomozás lefolytatásával a Debreceni Katonai Ügyészséget (továbbiakban: DKÜ) jelölte ki.

Abban nincs vita, hogy katonai büntetőeljárásnak van helye a feljelentés alapján, azt azonban joggal kifogásoltuk panaszunkban, hogy a DKÜ folytassa le az eljárást.

A vádelőkészítéssel, a nyomozás törvénye feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK 7.) LÜ utasítás (továbbiakban: Ut.) 2008. január 1-jétől hatályos rendelkezései szerint ugyanis – figyelemmel arra is, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség országos illetékességgel rendelkezik (Ut.49.§ (1) bek.) – a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörébe tartozik a 49.§ (2) bek. c/ pontja szerint:

„az ügyészségi nyomozó által elkövetett bármilyen bűncselekmény”.

A Be. 29.§ c/ pontja szerint – amennyiben a bűncselekmény elkövetésével például ügyészségi fogalmazó gyanúsítható – az ügyészség végzi a nyomozást. Jelen esetben katonának minősülő személyek esetében a katonai büntetőeljárás szabályai szerint kell a nyomozást végezni, ezt elfogadjuk jogi megállapításként.

Nyilvánvaló tény, hogy ügyészségi nyomozás során történtek a feljelentés alapjául szolgáló cselekmények. A BKÜ nyomozást folytató tagjai – függetlenül attól, hogy hivatali státuszok katonai ügyész, vagy katonai ügyészségi fogalmazó, vagy ügyészségi nyomozó – katonai ügyészségi nyomozást végeztek, hiszen az ügyben nem csupán ügyészi, hanem nyomozati munkát is végeztek, illetve hoztak határozatokat a BKÜ különböző jogi státusú munkatársai.

Nyilvánvaló az a tény is, hogy az Ut.-ban a legfőbb ügyész úr kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményként, illetve vizsgálandó körülményként értékeli az ügyészségi nyomozó által elkövetett bármilyen bűncselekményt, ezért egy központi, országos illetékességgel bíró szervezeti egységhez „telepítette” e bűncselekmények nyomozásának hatáskörét.

Nyilvánvalóan következik e rendelkezésből továbbá, hogy ha az alacsonyabb hivatali státuszba tartozó személyek (ügyészségi nyomozók) által elkövetett cselekmények nyomozását egy központi, az ügyészségi hierarchia csúcsa közelében lévő szervezet nyomozhatja csupán, akkor a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó személyek (katonai ügyészek, katonai ügyészségi fogalmazók, titkárok) által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlya legalább olyan mértékű, mint egy ügyészségi nyomozó által elkövetett esetleges jogsértés.

A Főosztályvezető Ügyész úr által képviselt jogi álláspont azért is nyilvánvalóan téves a fenti rendelkezések tükrében foglaltakon túlmenően is, mert nyilvánvalóan jogilag megengedhetetlen, hogy egy szervezet munkatársa által elkövetett bűncselekményt (BKÜ), ugyanazon szervezet azonos szintjén lévő másik nyomozó szerv (DKÜ) nyomozza, hiszen a kollegalitás nyilvánvalóan oly mértékű, hogy az objektív jogi megítélés az ügyben – adott esetben a feljelentett személy terhére – nem várható el. Ezt igazolja egyébként a DKÜ rövid időn belül született feljelentést elutasító határozatában foglaltak is. Ennek ellensúlyozása érdekében bevált jogi megoldás az, hogy nem saját szervezeten belül, hanem felettes szerv kijelölésével telepít nyomozási hatáskört a jogalkotó.

A Főosztályvezető Ügyész úr álláspontját alapul véve, ha analógiát hoznánk fel az álláspontja vonatkozásában, az olyan, mint ha egy városi rendőrkapitányságon állományában lévő rendőr által elkövetett bűncselekményt (feljelentést) egy másik városi rendőrkapitányság rendőre vizsgálná ki. Nyilvánvaló az elfogultság, illetve a részrehajló jogi értékelés, és éppen ezért hozta meg a Legfőbb Ügyész úr az Ut. 49.§ (2) bek. c/ pontja szerinti rendelkezést.

A jogszabályi rendelkezések tükrében felettébb aggályos tehát a panaszunkat elutasító határozat indokolási része is, hiszen ezt alapul véve a katonai ügyészek, illetve a katonai ügyészségi fogalmazók, titkárok által elkövetett bűncselekmény gyanúját felvető cselekményeinek körülményeit más katonai ügyészek, (azaz ugyanolyan státusú katonai ügyészek) nyomozzák le a jövőben. Ez megengedhetetlen a jogállami működés keretein belül, hiszen egy szervezeti struktúra tagjai kell legyen magasabb szintű felettes, nyomozati hatáskörrel rendelkező szerv. A jogszabályi környezet fentiek szerinti értékeléséből kitűnik, hogy van ilyen felettes szerv, mégpedig a Központi Nyomozó Főügyészség, amely eljárhat az ügyészségi nyomozók által elkövetett bármilyen bűncselekmény nyomozása esetén. Nyilvánvalóan ő járhat el a katonai ügyész, vagy ügyészségi fogalmazó, illetve titkár által elkövetett bűncselekmények miatt nyomozásban is.

Az ügyészégi nyomozók az Üsztv. 1.§ (2) bekezdésének ételmében ugyanúgy ügyészségi alkalmazottak, mint az ügyész, vagy a fogalmazó.

Az Üsztv. XIV. fejezetében foglaltak szerint az ügyészségi nyomozó státuszára ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a fogalmazóéra.

Álláspontunk szerint egyébként azt is figyelembe kell venni, hogy a Budapesti Katonai Ügyészségen katonai ügyészek és katonai ügyészségi fogalmazók, illetve titkárok nyomoznak csupán, és ismereteink szerint nincsenek ügyészségi nyomozók! A büntetőeljárás során nyomozati szakban az „ügyészségi nyomozók” feladatkörében eljárva (nyomozás), katonai nyomozók, illetve katonai ügyészségi fogalmazók járnak tehát el.

A Legfőbb Ügyész úr utasításában foglaltak ilyen mértékű figyelmen kívül hagyása – jobb esetben félreértelmezése – rendkívül aggályos a jövőre nézve, a katonai büntetőeljárásban hatáskörrel rendelkező hivatásos személyek esetleges jövőbeli büntetőjogi felelősségre vonhatósága eredményessége vonatkozásában.

Kérjük Legfőbb Ügyész Urat, hogy a fentiekben felvetett jogértelmezési probléma vonatkozásában egyértelműen állást foglalni szíveskedjen abban a tekintetben, hogy a katonai ügyészek, katonai ügyészségi fogalmazók, illetve titkárok által elkövetett bűncselekmények gyanúja esetében maguk a katonai ügyészek járhatnak-e el nyomozó szervként, vagy – álláspontunk szerint – a Központi Nyomozó Főügyészség járhat-e el, ugyanúgy, ahogy kizárólagos hatáskörben járhat el az ügyészségi nyomozók által elkövetett bármilyen bűncselekmény gyanúja esetében.

Figyelemmel a feljelentés során, a BKÜ mint nyomozó szerv egyes munkatársai által elkövetett jogsértéseknek a büntetőeljárás objektivitásával összeférhetetlen jellegére, és arra, hogy e jelenségek jövőbeli megelőzésének egyetlen útja a felelősség megállapítása, kérjük Legfőbb Ügyész Urat, hogy az ügyben szükséges vizsgálat lefolytatását követően egyértelműen állást foglalni, és az érintett szerveknek kötelező jellegű iránymutatást (utasítás) adni szíveskedjen a hatásköri értelmezés során kialakított téves álláspontjuk megváltoztatása vonatkozásában.

Jelen levelünk másolati példányát megküldjük az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi Bizottságának, valamint a Honvédelmi és Rendészeti Bizottságnak is, mivel álláspontunk szerint a felvetett jogértelmezési probléma a Köztársaság ügyészi szervezetének egyes tagjaival szembeni büntetőjogi felelősségre vonhatóság kérdéskörében valós és gyakorlati problémát tárt fel.

Bízunk abban, hogy Legfőbb Ügyész úr álláspontja megnyugtató és előremutató módon, egyértelműen azt fogja alátámasztani, hogy a Magyar Köztársaság ügyészeivel szemben az esetleges büntetőjogi felelősségre vonási rendszerének kialakítása során nem az azonos szervezeti szinten lévő munkatársak fogják a jövőben eldönteni, hogy a kollégájuk terhére rótt cselekmények jogi minősítése hogyan alakul.

 

Szekszárd, 2008. május 21.

 

Tisztelettel:

 

Szima Judit főtitkár