„hivatásos állományú rendőr esetében nem a beosztás megnevezése, hanem a szolgálat ellátásának konkrét körülményei döntik el a kedvezményre való jogosultságot. …A hivatkozott rendelkezésekből is egyértelműen kitűnik, hogy nem a szolgálati beosztásokhoz, hanem a szolgálati feladat ellátásának különös körülményeihez kapcsolódnak a kedvezmények.”
LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG
POLGÁRI KOLLÉGIUM
Kollégiumvezető
2008.El.II.JE/P.1/1.
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete
Szima Judit Főtitkár Asszony
7100 Szekszárd Tanya u. 4.
Főtitkár Asszonynak a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumához intézett beadványa folytán az alábbiakról tájékoztatom.
2001. július 1-jével bekövetkezett jogszabályváltozás miatt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata az alábbi
szabályok következtében megváltozott.
A belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek és az önkormányzati tűzoltóság hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjaival kapcsolatos munkáltatói jogkörök szabályozásáról, valamint e szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1999. (II.18.) BM rendelet a 2. számú mellékletében 2001. június 1-jétől felszámoló-terrorelhárító beosztást a Készenléti Rendőrségen nevesített.
A Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Parancsnoksága Terrorelhárító Szolgálatának (TESZ) bevetési rendjéről szóló 7/2001. (V. 21.) ORFK utasítás 2. pontja pedig 2001. június 1-jétől a TESZ kizárólagos hatáskörébe utalta a terrorcselekmény, a légi jármű hatalomba kerítése és az emberrablás bűncselekmények elkövetésének megszakítását, és a súlyos veszélyhelyzet kialakulása esetén a fegyveres vagy felfegyverkezett ön- és közveszélyes személyek megfékezését.
A rendőrség szerveinél bevetési egységek létrehozásáról, feladataikról és működtetésük rendjéről szóló 18/2001. (V. 21.) ORFK intézkedés ugyancsak 2001. június 1-jétől akként rendelkezett, hogy a bevetési alegységek feladatát képezi az erőszakos jellegű bűncselekmény megelőzése, megszakítása, fegyveres bűnözők elfogása, kivéve a Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Parancsnoksága Terrorelhárító Szolgálata hatáskörébe utalt eseteket.
Az említett jogszabályváltozás folytán 2001. július 1-jétől kizárólag a TESZ-nél terrorelhárító beosztásban szolgálatot teljesítők minősülnek terrorelhárítónak, ezért a szolgálati idő kétszeres szorzóval való számítása, illetve ezen a jogcímen pótszabadság csak őket illeti meg.
A beadványban lévő (2. oldal 1-5-ig megjelölt) ügyekben a beszerzett ítéletek alapján kitűnik, hogy ezek a bíróságok a 2003-2006-ig tartó időszakban a jogszabályváltozást figyelmen kívül hagyva a 2001. július 1-je utáni időre is a korábbi jogszabályokon alapuló Legfelsőbb Bírósági ítéletre hivatkozással vizsgálták és bírálták el a szóban lévő jogosultságokat.
A beadványban szereplő “debreceni kollégák” ügyében a Legfelsőbb Bíróság ítéletében a 2001. július 1-jéltől hatályos jogszabályok figyelmen kívül hagyását állapította meg.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróságnak a 2001. július 1-je után kialakult következetes gyakorlata – amelyről a bíróságok a Legfelsőbb Bíróságnak az egyes ügyekben meghozott határozatai megküldése útján értesülnek – miatt jogegységi eljárás elrendelése nem szükséges.
Budapest, 2008. április 10.
Tisztelettel
Dr. Wellmann György
LB-1-1/2008.
2008.El.II.JE/P.1/1.
Dr. Wellmann György úrnak,
Legfelsőbb Bíróság
Polgári Kollégiuma Vezetőjének!
BUDAPEST
Tisztelt Elnök Úr!
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete részére 2008. április 10-én kelt és 2008.április 14-én kézhez vett – a „debreceni kollégák” ügyében jogegységi eljárás kezdeményezésére irányuló javaslatunkra adott – válaszlevelét köszönettel megkaptuk.
Álláspontunk szerint a Kollégiumvezető Úr által hivatkozott 11/1999. (II. 18.) BM rendelet felülvizsgálata már évek óta időszerű lenne, különösen azért, mert a Tisztelt Legfelsőbb Bíróság 2001. évben hozott eseti döntésében foglaltakkal is ellentétes.
A BH2001. 496. számú eseti döntésben foglaltak ugyanis azt írták elő, hogy „hivatásos állományú rendőr esetében nem a beosztás megnevezése, hanem a szolgálat ellátásának konkrét körülményei döntik el a kedvezményre való jogosultságot. …A hivatkozott rendelkezésekből is egyértelműen kitűnik, hogy nem a szolgálati beosztásokhoz, hanem a szolgálati feladat ellátásának különös körülményeihez kapcsolódnak a kedvezmények.”.
A hivatkozott BM rendeletben jelzett különleges egység (TESZ) tudomásunk szerint fennállása óta nem járt el a Btk-ban pönalizált terrorcselekmény (Btk. 261.§) felszámolása bűncselekmény elkövetőivel szemben.
A „terror jellegű” bűncselekmények elkövetőivel szemben azonban mind a TESZ, mind a megyei felszámoló egységek állománya tevékenyen és aktívan vesz részt. Munkájuk jellege, a leterheltség mértéke, a végzett munka minősége és mennyisége nem indokolja azt a munkajogi különbséget, amelyet a BM rendelet és ennek tükrében az ORFK belső normája meghatároz.
A BH2001. 496. számú eseti döntés ezen jogalkotói hibát észlelve hozta meg azon kötelező iránymutatásul szolgáló ítéletét, amelyre alapozva az előző levelünkben jelzett bírói testületek bölcs, az Alkotmány rendelkezéseivel, valamint a józan ésszel is harmonizáló döntését meghozta.
Jogegységi eljárást kezdeményező korábbi levelünkkel arra szerettünk volna egyrészt rámutatni, hogy a BM rendelet előírásai és a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának tükrében eljáró megyei bíróságok következetes joggyakorlata között nyilvánvaló ellentét feszül, amelynek során a „debreceni kollégák” ügyében hozott Legfelsőbb Bírósági döntés szöges ellentétben áll a Tisztelt Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésével is.
A jogegységi eljárás kezdeményezése annál is inkább indokolt, mert a BM rendelet – álláspontunk szerint minden munkajogi normával és az Alkotmánnyal is ellentétes – rendelkezései, azon a koncepción alapulnak, hogy a kedvezmények nem a végzett munkához, hanem a beosztásokhoz járnak. Ez a jogellenes előírás mellett annál is inkább igazságtalan, mert a megyei bevetési egységek létrehozását annak idején éppen az indokolta, hogy a TESZ realizáló képessége a „terror-jellegű” helyi (vidéki) bűncselekmények esetében rendkívül körülményes, hosszadalmas, és a hatáskörükbe tartozó cselekmények felszámolása során indokolt helyi, gyors(abb) reagálású, és ugyanolyan(!) szakmai kiképzéssel rendelkező rendőri egységek létrehozása.
A végzett munka jellege tehát – figyelemmel arra, hogy nincs terrorbűncselekmény, és nem is volt eddig Magyarországon – ugyanaz a TESZ és a megyei beavatkozó egységek állománya között.
Fentiekre tekintettel a Tisztelt Legfelsőbb Bíróságnak észlelnie kell annak a bizonytalan – és még a Legfelsőbb Bíróság különböző tanácsai által is eltérően értékelt – munkajogi helyzetnek a jogilag tarthatatlan állapotát, hogy e kérdéskörben állást kell foglalnia – megerősítve a 2001. évi eseti döntését -, hogy nem a beosztás megnevezéséhez, hanem a végzett munka jellegéhez kapcsolódhat csak bármilyen munkajogi kedvezmény is.
A Magyar Köztársaság jogszolgáltatásának keretein belül kívánjuk e kérdést tisztázni elsősorban, de ez nem zárja ki azt természetesen, hogy az ILO segítségével az EU bírósága elé vigyük a „debreceni kollégák” ügyét, amennyiben a Tisztelt Legfelsőbb Bíróság nem nyújt rövid úton segítséget abban, hogy a nemzetközi normákkal ellentétes BM rendelkezés alapján (beosztáshoz kötődik a kedvezmény és nem a végzett munka jellegéhez, amely sérti az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét) jogsértő hátrányba került munkavállalók munkajogi helyzete számukra megnyugtató módon rendeződjön.
A fokozatosságelvét betartva fordultunk Kollégiumvezető Úrhoz, megelőzvén a nemzetközi igényérvényesítés során minden bizonnyal felmerülő visszás jogi helyzetből és jogalkalmazási heterogenitásból adódó presztízsveszteséget. Jogi álláspontunk helytállóságában nem csupán mi bízunk a teljes jogszabályi környezet tükrében, hanem alátámasztja ezt a fentiek szerint több jogerős bírósági döntés, továbbá magának a Tisztelt Legfelsőbb Bíróságnak a 2001. évi 496. számú eseti döntése is.
Bízunk abban, hogy Kollégiumvezető Úr bölcsessége megtalálja azt a munkavállalók számára is elfogadható jogi megoldási módot, amellyel a „debreceni kollégák” nemzetközi vonatkozásban még lezáratlan (illetve e tekintetben még el sem kezdett) ügye számukra kedvező fordulatot vesz.
A kérdésben – amennyiben érdemi intézkedés nem történik az ügyben – jelen levél elküldésétől számított 60 nap múlva az Európai Közösségek Bíróságához leszünk kénytelenek fordulni.
Szekszárd, 2008. május 6.
Tisztelettel és köszönettel:
Szima Judit főtitkár