Eltérő munkakörben történő foglalkoztatásnál közel 1.5/M forint összegű újabb pernyerés I.fokon
Fővárosi Munkaügyi Bíróság
Budapest, II. Gyorskocsi u. 52.
23.M.4622/2oo7/8.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság
a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (7100 Szekszárd, Tanya u. 4., eljáró képviselő: dr. Baracz Vilmos jogi előadó) által képviselt
… … felperesnek
a dr. Bíró Etelka jogi főelőadó által képviselt
BRFK (1139 Bp., Teve u. 4-6.) alperes ellen
illetménykülönbözet megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi
ítéletet
A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.146.563 (Egymillió-egyszáznegyvenhatezer-ötszázhatvanhárom) Ft-ot és ennek 2006. jan l-jétől június 30-ig évi 6%, július 1-jétől december 31-ig évi 6.75%, 2007. január 1-jétől június 30-ig évi 8%, július 1-jétől december 31-ig évi 7.5%, 2008. január 1-jétől a kifizetés napjáig évi 7.5 % kamatát.
Fizessen az alperes a felperesnek 50.000 (Ötvenezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül lehet fellebbezést benyújtani a Fővárosi Bírósághoz címezve az első fokon eljárt bíróságnál.
Indokolás
A bíróság a peres felek szóban és írásban előterjesztett nyilatkozatai, a per iratanyaga, valamint dr. … … tanú meghallgatása után az alábbiakat állapította meg.
A kereset alapos.
A felperes a rendőr szakközépiskola elvégzését követően 1997. július 1-jén létesített jogviszonyt az alperessel. A szolgálati beosztása a XIV. kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztálya volt, mint mozgóőr. A beosztása 1999. május 1-jétől járőrvezető lett.
A felperes 1995-ben érettségizett, majd 2004 júniusában befejezte a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakát. A felperest az alperes 2005. március 1-jétől tiszti állományba kinevezte. Ezen időponttal egyidejűleg az alperes vezetőjének 154-22/160/2006 számú javaslata alapján a kiemelt főelőadói létszámhely terhén előadói beosztásba beosztotta a parancsnoka. A munkaköre kiemelt főelőadói beosztás terhén előadói munkakör volt azzal, hogy maga a javaslattevő is elismerte, hogy kiemelt főelőadói (szolgálatirányító parancsnoki) beosztást és feladatokat lát el.
A felperest az alperes 2007. július 5-én ismételten magasabb beosztásba helyezésre javasolta. A felperest a munkavégzésénél és végzettségénél fogva az alperes ezen feladat ellátására alkalmasnak találta.
A felperes 2007. június 12-én szolgálati panaszt nyújtott be az alpereshez. A szolgálati panaszában kérte, hogy a munkáltató fizesse meg részére azt az illetménykülönbözetet, amely a ténylegesen ellátott és a besorolás közötti munkakörhöz tartozó illetmény különbözete. A szolgálati panaszában a felperes sérelmezte, hogy kiemelt főelőadói státusz terhére előadói munkakör ellátására nevezték ki, majd ezt annyiban módosították, hogy 2006. január 1-jétől ugyancsak a kiemelt főelőadói státusz terhén foglalkoztatták főelőadói besorolással.
A felperes szolgálati panaszát az alperes XIV. kerületi rendőrkapitánya 2007. június 20-án a 154-325/8/2007 számú határozatával döntésre felterjesztette az állományilletékes parancsnokhoz. Az állományilletékes parancsnok, az alperes rendőr-főkapitánya a 2007. július 23-án kelt, 113-32/208/2007 P számú határozatával a felperes panaszát elutasította. A határozatában hivatkozott arra, hogy a 11/1997 (II.18) BM rendelet 2. számú melléklete felsorolja a fegyveres szerveknél
rendszeresített hivatásos státuszok munkaköri jegyzékét, amely a rendőrség állományában az I. besorolási osztály alatt a helyi szerveknél nevesíti a kiemelt főelőadói, előadói beosztásokat és munkaköröket. A felperest kiemelt főelőadói beosztás létszámhely terhén előadói, majd főelőadói beosztásba való kinevezése a munkáltatói jogkör gyakorló mérlegelése alapján történt a jogszabály rendelkezése szerint. Hivatkozott a Hszt. 71. §-ára, miszerint a hivatásos pályán belátható, tervszerű előmeneteli lehetőséget kell biztosítani a magasabb szolgálati beosztás, besorolás és rendfokozat eléréséhez, illetve az azokhoz szükséges feltételek megszerzéséhez. Állította, hogy felperes 2005. március 1-jén került kinevezésre első tiszti beosztásába, így a karrierív biztosítása az alperes részéről megvalósult.
A felperes a keresetében fenntartotta a szolgálati panaszában megfogalmazott indokokat, hogy kiemelt főelőadói státusz terhén foglalkoztatta őt az alperes, a tényleges munkavégzése is ennek a beosztásnak megfelelő volt. Nem tartotta megalapozottnak az alperes vonatkozó álláspontját, tekintettel arra, hogy a ténylegesen ellátott beosztásnak megfelelő illetmény részére történő megfizetésének jogszabályi akadálya nincs.
Az alperes a perben érdemi nyilatkozatot terjesztett elő. Egyrészt hivatkozott arra, hogy a felperes keresete elkésett, ugyanis a felperes a szolgálati panaszát elutasító állományilletékes parancsnoki határozatot 2007. szeptember 4-én vette át és – információi szerint – a felperes a keresetlevelet pedig csak 2007. október 8-án terjesztette elő. Álláspontja szerint a felperesi kereset a 4/2003 számú polgári jogegységi határozat rendelkezéseit alapul véve elkésettnek tekintendő.
A kereset érdemével kapcsolatosan az alperes előadta, hogy a Hszt. 6. számú melléklete alapján az alperes a felperest jog szerint sorolta be az I. besorolási osztály III. beosztási kategória 10. számú fizetési fokozatába. Az I/III kategóriába besorolást – álláspontja szerint – a jogszabály lehetővé tette, figyelemmel a 11/1197(II.18) BM rendelet 2. számú mellékletére is. Álláspontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorló mérlegelésén alapult az, hogy a felperest melyik beosztásba nevezi ki és annak sincs jogszabályi akadálya, hogy a foglalkoztatása oly módon történjen meg hogy az állománytábia szerinti magasabb besoroláshoz kötődő beosztás terhére történjen meg a foglalkoztatása. Az illetményét a besorolásának megfelelően állapította meg és folyósította az alperes.
A bíróság a perben meghallgatta tanúként dr. … …t, aki 2007. augusztus 5-i nyugdíjazását megelőzően az alperes Titkársági és Koordinációs Osztályának vezetője volt. A tanú előadta, hogy a felperes által betöltött beosztás kiemelt főelőadói beosztás volt, amelyet más elnevezéssel szolgálatirányító parancsnoki beosztásnak is neveztek. A XIV. kerületi Rendőrkapitányságon több ilyen jellegű szolgálati hely volt. Az egyik ebből üres volt a felperes tiszti kinevezésekor, ezért
kapta a felperes ezt a beosztást. A felperes ténylegesen a szolgálatirányító parancsnoki munkakört látta el. Ezt a munkakört az erre a feladatkörre kinevezettek folytonos munkarendben, tehát egymást váltva végzik. A felperes munkaköre megegyezett az ugyanezt a munkakört ellátókéval, abban különbség nem volt. A közrendvédelmi osztályon csak ilyen jellegű beosztás van nevesítve az állománytáblában. Erre a munkakörre az állománytábla, illetőleg a jogszabály egyéb besorolási lehetőséget nem biztosított. A felperes által ténylegesen ellátott munka az állománytáblában meghatározott beosztásnak megfelelő munka volt.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 71. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagjának a hivatásos pályán belátható, tervszerű előmeneteli lehetőséget kell biztosítani a magasabb szolgálati beosztás, besorolás és rendfokozat eléréséhez, illetve az azokhoz szükséges feltételek megszerzéséhez.
A (2) bekezdés szerint az előmenetel feltétele:
a) a magasabb beosztáshoz, besoroláshoz, illetve rendfokozathoz meghatározott iskolai végzettség (szakképesítés),
b) a magasabb beosztás ellátásához szükséges gyakorlati tapasztalat, illetőleg vezetői készség,
c) az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság,
d) a pályázat útján betölthető beosztás esetén pályázat benyújtása.
A Hszt. 100. § (1) bekezdése szerint a beosztási illetmény szempontjából a hivatásos állomány tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozatú tagjait a I., tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell besorolni.
A bíróság a rendelkezésre álló adatokból megállapította, hogy a felperest első tiszti kinevezésekor I/III, majd ezt követően magasabb munkakörbe helyezésekor, 2006. június 1-jétől a I/IV beosztási kategóriába sorolta, majd ismételt előrelépésekor – 2007. szeptember 1-jétől – a I/VI besorolási osztályba került. A bíróság álláspontja szerint, a felperes illetményét a ténylegesen ellátott feladatai alapján kellett volna meghatározni, figyelemmel arra, hogy a felperes által ellátott munkakörben egyéb besorolási lehetőség nem volt. Nem tartotta indokoltnak a bíróság az alperes hivatkozását a Hszt. 71. §-ára vonatkozóan, ugyanis a kellő pályaív biztosítása a munkáltató részére adott volt, hiszen a felperes a szolgálati viszonya fennállása alatt szerzett magasabb képesítést, ezt megelőzően a korábbi rendfokozatának és iskolai végzettségének megfelelő munkaköröket látott el.
A pályaív biztosítása ily módon is megtartottnak tekintendő.
A követelés összegszerűsége vonatkozásában az alperes kimutatást készített, amelyet a felperes elfogadott. A követelés összegszerűségével kapcsolatosan a bíróság azt állapította meg, hogy a felek ebben a kérdésben egyező nyilatkozatot tettek.
A Hszt. 196. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz, ha
a) a szolgálati panaszát, illetőleg az I. fokú határozat elleni panaszát vagy fellebbezését elutasították,
b) a sérelmezett döntést a miniszter hozta,
c) az a)-b) pontba nem tartozó, alanyi jogon biztosított jogosultságokkal kapcsolatban hozott döntés vagy intézkedés, illetve ezek elmulasztása miatt joghátrány érte.
A bíróság a perben azt állapította meg, hogy az alperes nem megalapozottan hivatkozott a keresetlevél elkésettségére. A felperes képviselője fax útján 2007. október 3-án a bírósághoz a keresetlevelet benyújtotta, ezen a napon a bíróság a keresetet érkeztető bélyegzővel ellátta. Ebből következik, hogy a felperes a 2007. szeptember 4-én átvett szolgálati panaszt elutasító határozat ellen a 30 napos határidőt betartva nyújtott be keresetet a bírósághoz.
A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a pervesztes fél viseli az ellenérdekű fél perrel kapcsolatos költségeit, valamint az eljárási illetéket.
A bíróság a felperest megillető perköltség mértékét mérlegeléssel állapította meg a 32/2003 (VIII.22) IM rendelet előírásai alapján.
Az alperest személyi illetékmentesség illeti meg, ezért az eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 233. és 358. §-ai biztosítják.
Budapest, 2008. március 31.
Dr. Slimbarszki Éva s.k.
a tanács elnöke
Az aláírásban akadályozott Oláh Miklósné és Hajagos Jánosné ülnökök helyett is.
