Főtiszt tanúsíthat rendőrhöz méltatlan magatartást?

“A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete egyik vezető tisztségviselőjével szembeni megalázó, és jogsértő rendőri vezetői eljárás kapcsán tudomást szerzett arról, hogy egy magas beosztású és magas rendfokozatú rendőr főtiszt rendőrhöz méltatlan magatartást tanúsított szolgálata közben, amellyel kapcsolatban – figyelemmel a magatartás szabálysértési, vagy esetlegesen büntetőjogi  tényállást megvalósító jellegére –, amennyiben valósak a hozzánk eljutott információk, kérjük a szükséges vizsgálatot elrendelni.”

Dr. Bencze József r. altábornagy

Országos Rendőr-főkapitányság

Vezetője

Budapest

 

Tisztelt Altábornagy Úr!

 

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete egyik vezető tisztségviselőjével szembeni megalázó, és jogsértő rendőri vezetői eljárás kapcsán tudomást szerzett arról, hogy egy magas beosztású és magas rendfokozatú rendőr főtiszt rendőrhöz méltatlan magatartást tanúsított szolgálata közben, amellyel kapcsolatban – figyelemmel a magatartás szabálysértési, vagy esetlegesen büntetőjogi  tényállást megvalósító jellegére –, amennyiben valósak a hozzánk eljutott információk, kérjük a szükséges vizsgálatot elrendelni.

S. R. r. zls (beo.hely: Tatabányai Rendőrkapitányság) 2007. november 16-án pénteki napon szabadidejét töltötte. Ennek során magánjellegű tevékenységet folytatott (erdőbe ment túrázni), és a saját tulajdonú mobiltelefonját nem tartotta magánál. A mobiltelefon beszerzésével és üzemeltetésével kapcsolatban a munkáltató semmilyen hozzájárulást nem fizetett és nem fizet, nevezettnek ez teljesen a saját tulajdonát képezi. S. úr tisztában volt azzal, hogy 16-án, 17-én és 18-án pihenőnapja van és 19-ére (hétfőre) nem volt kiírva részére szolgálat.

A túrából délután hazaérkezve látta, hogy több nem fogadott hívása volt a mobiltelefonján. Utólag kiderült, hogy 16-án megpróbálták őt telefonon elérni, abból a célból, hogy 19-én szolgálatot kell adnia. Ezzel nincs is semmi probléma (kivéve talán, hogy főszabályként 10 nappal előtte kell a dolgozót tájékoztatni a Szolgálati Szabályzat szerint), hogy mikor kell szolgálatot adnia, hiszen rendkívüli helyzetek mindig adódhatnak.

Ami viszont aggasztó, az az, hogy a sikertelen telefonos kiértesítési kísérleteket követően I. őrnagy kísérletet tett a személyes kiértesítésre. Ennek során S. úr lakása ajtaján kopogtattak, mivel azonban nyilvánvalóan nem volt otthon, kezdetét vette I. őrnagy „sajátos” eljárása. Átkopogott a szomszédba és érdeklődött az ajtót nyitó kismamánál, hogy „tudja-e ki a szomszédja”, hogy „valóban ott lakik-e S..úr”, hogy „mikor látta őt utoljára” és „tudja-e hogy jelenleg hol tartózkodik”. A sajátos párbeszéd során egy szóval utalás nem volt arra, hogy milyen okból keresi S. urat 3 rendőr, I. őrnagy a beszélgetés során nem tett említést arról, hogy S. úrnak szolgálati kötelmekkel kapcsolatban szükséges lenne a kiértesítése, azaz egy külső szemlélő kismamában akár az a kép is kialakulhatott, hogy valamilyen eljárás keretében keresi 3 rendőr a szomszédját.

Ez nem volt elég, ugyanis I. őrnagy felírta a kismama adatait egy igazoltatólapra(!), majd lepriorálta az ÜTI-n keresztül.

Álláspontunk szerint ez esetben már felvetődik a jogszerűtlen és mind a „kismamára”, mind S. úrra nézve jogsértő rendőri intézkedés gyanúja.

I. úrnak nem volt elég, hogy S. urat nem találja otthon, másik két munkatársával (beosztottjával) elindult S. úr édesanyjának a lakására a kiértesítés személyes „kivitelezése” miatt. I. őrnagy a Tatabánya …….u. … szám alatt lévő kertes családi házba minden előzetes értesítés és felhatalmazás nélkül kívánt bemenni, de ettől a szándékától a vele lévő beosztottak figyelmeztetésére – merthogy egy házőrző eb megakadályozta volna a jogsértő magánlaksértést – végül elállt. Nyilvánvaló, hogy a kertes ház udvarába való kéretlen behatolás jogsértő cselekmény lett volna ebben az esetben.

I. őrnagy azonban nem állt meg, hanem egy teljesen indifferens ház (szomszéd ház) udvari kapuján belépve besétált az udvarra, majd eltűnt a házfal mögött és néhány perc múlva tért csak vissza.

Álláspontunk szerint – amennyiben igazak a szakszervezetünkhöz eljutott információk – az ügyben szükséges egy tényfeltáró vizsgálatot elrendelni, ugyanis amennyiben ez valóban így történt meg, I. őrnagy úr több olyan cselekményt is elkövetett, amely a rendőri hivatáshoz méltatlannak látszik, a rendőri hivatással összeegyeztethetetlen annak önkényes és jogsértő jellege miatt.

Ennek az esetnek volt előzménye is, amikor azért rendelték el S.R. ellen a fegyelmi eljárást, mert pihenőnapján futni ment a közeli (300 m) tóhoz, és nem tudták kiértesíteni telefonon. Vélelmezhető, hogy a most jelzett napon I. r.őrgy. már tudhatta a megszüntetés tényét, hiszen az előző fegyelmi eljárás 2007. november 20-án megszűntetésre került (401/50/2007.Fe).

Továbbá I. r. őrgy. ellen 2007. őszén büntetőeljárás indult a B.XVII.699/2007-es számon 8 rb. elöljárói hatalommal visszaélés alapos gyanúja miatt. Az eljárás egyik alapja tudomásunk szerint a rendőrkollegákkal történő általa megfelelő mennyiségűnek tartott bírságoltatás is. Illetve információink szerint a folyamatban lévő büntetőeljárás során is további jogsértő magatartást fejtett ki, mely az ügyét csak súlyosbította.

Ettől függetlenül a megyei rendőrfőkapitány nem függesztette fel beosztásából nevezettet az eljárás jogerős befejezéséig, hanem magasabb beosztásba helyezte, mégpedig a megyei ellenőrzési szolgálat állományában kapott megbízást. A döntés nagy felháborodást váltott ki, de a megyei főkapitány azzal érvelt megkeresésünkkor, hogy ura a helyzetnek és  kezeli azt.

Álláspontunk szerint jelen helyzetben a szolgálatellátás veszélye, illetve további visszaélések elkövetése realitásának veszélye jelenleg is fennáll, ezért a munkáltatói jogkör gyakorlójának nem is lehetett volna mérlegelési joga, haladéktalanul intézkednie kellett volna a büntetőeljárás megindításával, illetve a fegyelmi megindításával egyidejűleg a felfüggesztésre is.

Amennyiben a szolgálati visszaélés bűncselekménye miatt vezetők ellen eljárás indul, úgy azt kiemelten kell kezelni, hiszen jelen esetben jogtalan hátrányokozások történhettek, legalábbis alapos a gyanú erre vonatkozóan. Az érintett vezető(k) beosztásból való felfüggesztése legalább annyira indokolt egy ilyen esetben, mint ha egy járőr ellen indult volna büntetőeljárás. Márpedig az utóbbi évek alkalmazott napi gyakorlata az volt, hogy a büntetőeljárás alá vont kisrendőröket a mindenkori főkapitányok, illetve állományilletékes parancsnokok következetesen függesztik fel beosztásaikból.

Jelen levelünk megírására sor sem került volna, ha a vezetőség következetesen ezt a gyakorlatot alkalmazza. Ugyanakkor ennek elmaradása felveti annak veszélyét, hogy az érintett vezető(k) – akár felelősségük megállapítása, akár felmentés, vagy nyomozás megszüntetés esetén – magasabb és őket ellenőrző beosztásban maradása az érintett szervezeti egységen belül a mára már elmérgesedett helyzet további éleződését fogja okozni. Álláspontunk szerint nem egy, hanem több ember szenvedett sérelmet a büntetőeljárásban is megfogalmazott gyanú miatt, a dolgozók félnek és kiszolgáltatott helyzetben érezve magukat, a parancsnoki gondoskodás hiánya miatt.

Kérjük Országos Rendőrfőkapitány Urat, hogy az ügyben tényfeltáró vizsgálat keretében ellenőriztesse információnk valóságalapját, az érintett személyek meghallgattatásával és amennyiben a tényállás szerint akár fegyelmi, akár szabálysértési, vagy további büntetőjogi jellegű jogsértés állapítható meg, a szükséges eljárást elrendelni, vagy azt kezdeményezni szíveskedjen!

Meglátásunk szerint – amennyiben igazak a fent közölt információk – rendkívül súlyos újabb rendőri vezetői visszaélés valósult meg, hiszen a rendőrök nem azért rendőrök, hogy lakásukban, házukban lévő békés állampolgárokat hivatalos eljárás színlelésével (egyenruhában?) különböző mondvacsinált ürüggyel zaklassanak, és ennek során olyan magatartást tanúsítsanak, hogy akár S. urat is rossz színben tüntessék fel távoli ismerősei előtt is.

Kérem, hogy az ügyben tett intézkedése elrendeléséről, majd annak eredményéről is tájékoztatni szíveskedjen!

Segítő közreműködését előre is köszönve.

 

Szekszárd/Budapest, 2008. 02. 22.

 

Tisztelettel:

                                                                           Szima Judit főtitkár