A TMRSZ jogi állásfoglalása az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárak munkáltatói támogatásáról szóló újabb ORFK utasítás tervezetével kapcsolatosan.
Szám: ORFK JF-2-1/2008.
Dr. Gömbös Sándor r. őrgy.
Országos Rendőr-főkapitányság
Hivatala
Jogi Főosztály
Budapest
Tisztelt Főosztályvezető Úr!
A 66/2007(OT34.) ORFK. utasításra vonatkozóan tanulmányoztuk az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárak munkáltatói támogatásáról szóló újabb ORFKutasítás tervezetét, amellyel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük, a hozzánk beérkezett anyag alapján 15 napon belül:
A TMRSZ nem fogadja el azt a munkáltatói kezdeményezést, hogy az illetmény mértékéhez igazodik a munkáltató által nyújtott önkéntes nyugdíjpénztári tagság munkáltató által adott támogatás nagysága.
Igazságtalan, hogy ismételten annak adja tanúbizonyságát a munkáltató, hogy a civil szférában is versenyképesnek tekinthető vezetői illetmények esetében a támogatás összege akár a többszöröse is lehet a beosztott rendőrének.
Figyelemmel arra, hogy – mint a nevében is benne van – ez a támogatási forma minden potenciális nyugdíjasnak egyformán jár, a munkáltató nem különböztetheti meg hátrányosan a majdani nyugdíjas kisrendőröket a majdani nyugdíjas tábornokoktól az önkéntes pénztárba való munkáltatói befizetések során.
Javaslatunk, hogy nominálisan minden dolgozó vonatkozásában ugyanolyan összegű támogatást fizessen a munkáltató!
Javasoljuk a rendőrség dolgozóinak bruttó bérfedezetét elosztani a rendőrség létszámával, így megkapunk egy elméleti bruttó átlagilletményt és erre tekintettel határozhassa csak meg a munkáltató, hogy milyen összegű támogatást ad az esetleges önkéntes pénztári befizetésre egy-egy dolgozónak, függetlenül attól, hogy éppen mennyi az illetménye.
Nagy valószínűséggel így a rendőrség dolgozóinak jelentős része még az adható támogatási maximum mérték-arányon belül lesz.
A 2+3 %-os támogatás összegszerűségét az egész állomány bértömegére vetítve és e bértömeget alapul véve, a munkavállalók számára adandó juttatás teljes összegét megtartva, szükségesnek tartjuk az alábbiak újragondolását:
1. Az Öpt.(1993. évi XCVI.tv.) 12. §-a rögzíti a munkáltatói tagdíj hozzájárulással kapcsolatos szabályokat, mely szerint a munkáltató a hozzájárulást a tag által választott pénztártól függetlenül köteles egységesen megállapítani.
2. A SZJA tv. rögzíti az adó és járulékmentesen adható munkáltatói tagdíjhozzájárulás mértékét, mely a mindenkori minimálbér 50 %-a jelenleg34.500,-Ft/hó összegű.
3. A munkáltatói szerződés a Munkáltató és a Pénztár közötti kötelmeket tartalmazhatja, ezért a tag kötelező vállalásának előírása
ellentétes a törvényben foglaltakkal.4. Amennyiben a munkáltatói tagdíjhozzájárulás, vagy a saját tagdíj bérarányos, akkor az egyénenkénti jövedelmi adatok olyan külső szervezetek kezére kerülhetnek, melyek ezeket üzleti szempontokból, vagy akár nem korrekt célból is felhasználhatják, így sérül a tagok adatvédelme. (Megj.: A tag választ pénztárat és a banki, biztosítói hátterű pénztárak részére felhasználható, visszaélésre lehetőséget adó üzleti információt jelent a rendőri állomány fizetési adatainak ismerete.)
5. A magasabb fizetési kategóriákban lévő kollégák az államilag biztosított adókedvezményt ki tudják használni, míg a rendőrségi állomány többsége erre nem képes. Pl. a Rendőrpénztárnál a 2007.- november hóban 6264 fő rendőrségi pénztártag adatai alapján átalagosan 4.280,- Ft/hó/ fő havi tagdíjfizetési képesség mutatható ki, úgy hogy jelentős számú az 1-2.000,-Ft/hó tagdíját vállalni tudó kolléga. Ez éves szinten átlagosan 15.408,- Ft-os adójóváírást eredményez, ugyanakkor a magasabb jövedelműek a 100-130.000,- Ft-os jóváírást ki tudják használni.
6. A bérarányos munkáltatói hozzájárulás minden bérjellegű jövedelmet, pótlékot, stb. magában foglalhat, így a jövedelemarányokat felnagyítja, torzítja, és a szociális gondoskodás helyett a többségben lévő középkategóriás és alacsonyabb besorolású hivatásos állomány és a közalkalmazotti állomány már fennálló lemaradását ezen a szinten is tovább fokozza. (Példaképp megvizsgáltuk a Rendőrpénztár 2007. III. negyedévi kifizetéseit )
Összefoglalva:
1. Az állomány szociális támogatása az egyenlő összegű hozzájárulással valósítható meg, mivel az adókedvezményben lévő magasabb lehetőséget csak a magasabb jövedelmű réteg tudja kihasználni és a bérarányos támogatás jelentősen fokozza a különbözőséget.
2. Az egyenlő összegű támogatás vezetői kezdeményezése az ORFK vezetése részéről pozitívan, jobban kommunikálható és kihasználható, mivel az állomány közvetlenül is észlelné, hogy nyugdíjkérdésben nem kerül hátrányosabb helyzetbe a magasabb vezetéshez képest.
3. Előre rendezhető a kérdés, mivel az egy főre jutó -a bértömeg 3 %-ának megfelelő mértékű- támogatás is előre tervezhető az évi bérfejlesztés százalékában, és a Munkáltató részére mozgásteret is biztosít.
“Amennyiben fentiekben megtett javaslatunkat elfogadja az abban döntésre illetékes vezető, vagy testület, kiküszöbölhető a jelenleg is meglévő bérfeszültség további romboló és fluktuációban is megtestesülő hatása. Nem lehet következmények nélkül az állományt illető jogosultságot az egyébként is magasabb jövedelmi viszonyokkal rendelkező állományréteg javára kedvezően
megfizetni. Semmi nem indokolja, hogy a magasabb illetménnyel rendelkező vezetők, főtisztek jelentősen több munkáltatói befizetésben részesüljenek.
Éppen ellenkezőleg.
Az alacsonyabb jövedelmű beosztotti állomány esetében inkább támogatható, hogy a munkáltató az ő esetükben magasabb összegű juttatást fizet be a pénztárba, mint a magasabb jövedelműek esetében.
Elképzelhető, hogy a bruttó illetmény vonatkozásában akár 3-4 illetmény-sávban is meg lehet állapítani a különböző mértékű, de nominálisan meghatározott támogatások mértékét, úgy hogy a legalacsonyabb illetményű dolgozók kapják a legmagasabb összegű támogatást a munkáltatótól és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők a legkisebb mértékűt. Ezzel valamilyen
szinten kompenzálni is lehet a jelenleg is meglévő jelentős illetménykülönbözetek között.
Szekszárd/Budapest,2008.02.18.
Tisztelettel:
Szima Judit főtitkár