A TMRSZ jogegységi eljárást kezdeményezett a Legfelsőbb Bíróságon a rendőri szervek különleges beavatkozó egységei jogosultságának – 2-szeres időszorzó és pótszabadság – egységes elismerése céljából.
Szám:LB-1/2008.
Dr. Wellmann György úrnak,
Legfelsőbb Bíróság
Polgári Kollégiuma Vezetőjének!
BUDAPEST
Tisztelt Elnök Úr!
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (székhely: 7100 Szekszárd, Tanya u. 4.) főtitkáraként azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Elnök Úrhoz, hogy az alább kifejtettekre a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvénynek (továbbiakban: Bszt.) a jogegységi eljárás kezdeményezésére vonatkozó hatáskörében a Bszt. 29.§ (1) bekezdés a pontja alapján – figyelemmel a Bszt. 27.§-ában foglaltakra –
jogegységi eljárást szíveskedjen elrendelni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 329.§ (1) bek. a/pontja vonatkozásában a területi rendőri szerveknél létrehozott “felszámoló” munkakörök 2-szeres szolgálati időszorzóra vonatkozó jogosultsága tárgyában.
Jogegységi eljárást kezdeményező jelen levelünk indoka, hogy ugyanazon munkaköröket a Rendőrség különböző területi szerveinél betöltő hivatásos állományú rendőrök esetében ellentétes tartalmú jogeros bírósági döntések születtek a 2001.július 1-jét követő időszakra vonatkozóan.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága – mint felülvizsgálati bíróság – 2007. május 16-án kelt Mfv.II.10.833/2006/3. számú ítéletében az alperes Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság állományában lévő felperesek keresetének elutasításáról döntött a Debreceni Munkaügyi Bíróság I. fokú 2.M1209/2004. számú, és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság II. fokú 2.Mf.20.032/2006/3. számú ítéletek hatályában tartásával.
A debreceni felperesek 2001. július 1-jéig jogosultak voltak évi 14 nap pótszabadságra és a szolgálati idejük 2-szeres történő számítására a Hszt. 329.§ (1) bek. a/ pontja alapján szolgálati beosztásukra tekintettel.
Jogszabály módosítással a belügyminiszter (a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet módosításával) a megyei rendőr-főkapitányságokon az addig “felszámoló” beosztásokat átminősítette “bevetési járőrré”, és ezzel egyidejűleg az országos rendőrfőkapitány rendelkezett arról is, hogy az addigi 2-szeres szolgálati idő számítás megszűnt, azt innentől kezdve a munkáltató nem ismerte el.
Az érintett dolgozók feladatellátása, szolgálati feladataik jellege ugyanakkor nem változott érdemben. A debreceni rendőrkollégák keresetükben azt kérték, hogy a 2-szeres szolgálati időszámítás, illetve a pótszabadság a munkaköri feladataik változatlanságára tekintettel továbbra is álljon fenn, azonban ezt a bíróság jogerősen elutasította és ezt a Tisztelt Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta a fentiekben jelölt ítéletében.
Megjegyezni kívánjuk, hogy joggal visszaélés tilalmának megsértését veti fel az a munkáltatói magatartás, és jogértelmezés, hogy egy munkakör jellege nem változik, ugyanakkor mindösszesen a beosztások elnevezésének módosításával a jogszabályban mind a miniszter, mind ezen miniszteri “jogalkotás” alapján a munkáltató úgy gondolja, hogy amiért eddig járt a 2-szeres szorzó és a pótszabadság, ezt a jogosultságot lényegében egy tollvonással megszüntetheti.
A jogerős és a munkavállaló felperesek keresetének helyt adó különböző bírósági ítéletekből kitűnően bizonyított tény, hogy az érintett munkavállalók munkaköre teljes egészében megegyezik a 2001. előtt végzett tevékenységgel.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésének meghozatalát követően 2007. decemberében információt kaptunk arról, hogy ugyanebben a jogkérdésben a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 3.M.527/2004/9. számú I. fokon hozott részítéletében mind a pótszabadság, mind a 2-szeres szolgálati időszorzó vonatkozásában a keresetnek való helyt adásról hozott ítéletet és ezt a II. fokon eljáró Fejér Megyei Bíróság Mf.21.763/2005/4. számú jogerős ítéletében is helybenhagyta.
További kutatásunk azonban – az érintett munkatársak személyes kapcsolatainak is köszönhetően – olyan körülményre világított rá, hogy a Tisztelt Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálat során hozott, és a debreceni kollégák keresetének elutasításáról hozott döntés során jelentős sérelmet szenvedett – a Bszt. vonatkozó rendelkezéseinek tükrében – a jogegységi eljárás megindításának szükségességére vonatkozó törvényi kötelezettség.
Tisztelt Elnök Úr!
A Magyar Köztársaság Rendőrségének – információink szerint – legkevesebb 21 (19 megye, BRFK, illetve a Rendőrség Különleges Szolgálata) olyan különleges alakulata van több száz fővel, akik rendőri munkájuk ellátása mellett különleges szolgálati feladatok ellátásra vannak kiképezve, ezen ismereteiket fenntartva és azt tovább fejlesztve, és ezen kiemelkedően veszélyes beosztást betöltve és a feladatokat ellátva a munkáltató és a BM rendelet is elismerte egészen 2001. nyaráig, hogy ezek a dolgozók jogosultak a Hszt. 329.§ (1) bek. a/ pontja szerinti 2-szeres szolgálati időszorzóra.
Az alábbi jogerős bírósági döntések a munkavállaló felperesek keresetének való helyt adással bölcs, és a jogszabályoknak való megfelelés kötelezettségével összhangban álló ítéleteket hoztak:
1. Fejér Megyei Bíróság Mf.21.763/2005/4. számú jogerős ítélete.
2. Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Mf.20.134/2004/4. számú jogerős ítélete.
3. Zala Megyei Bíróság Mf.20.502/2006/4. számú jogerős ítélete.
4. Tolna Megyei Bíróság Mf.20.010/2004. számú jogerős ítélete.
5. Egri Munkaügyi Bíróság (I. fokon hozott!) 6.M.554/2004/6. számú jogerős ítélete.
A belügyminiszteri jogszabály módosítást követően az országos rendőrfőkapitány belső norma kiadásával úgy kívánta megfosztani ezeket a dolgozókat addig szerzett jogaiktól, hogy a munkakörük lényegében nem változott, továbbra is ugyanazokat a rendkívül veszélyes szolgálati feladatokat látták el speciális szaktudásuk alapján, mint 2001. előtt. Ezt ismerték fel a fenti jogerős, illetve I. fokú döntéseket hozó bíróságok, amikor 2001. július 1-jétol a kereseti kérelmeknek helyt adó döntéseket hoztak. Eddig 9 db olyan bírósági ítéletről van tehát tudomásunk (ebből 5 db jogerős ítélet), amely a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság jogerős ítéletével ellentétes döntést tartalmazott ugyanazon kérdésben.
Figyelemmel arra, hogy ugyanazon jogszabályi környezetben, ugyanazon szolgálati feladatokra tekintettel, ugyanazon szervezethez tartozó, ugyanazon jogi státusú beosztások vonatkozásában egymással ellentétes jogerős bírósági döntések születtek, indokolt, hogy a Tisztelt Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárást folytasson le a jogalkalmazás egységességének törvényekben garantált követelményének megfelelve.
A Fejér Megyei Bíróság indokolása teljességgel igazolja, hogy nem csupán jogerős bírósági döntés “áll szemben” a felülvizsgálat során hozott Legfelsőbb Bíróság által a debreceni felperesek esetében hozott ítélettel, hanem egy korábbi Legfelsőbb Bírósági ítéletnek is ellentmond a debreceni kollégák esetében hozott Legfelsőbb Bírósági ítélet. A Fejér Megyei Bíróság indokolásában ugyanis a következőkre mutatott rá: “Az alperes érvelése szerint a felperesek által igényelt kedvezmények kizárólag a 11/1997. BM rendelet II. számú melléklete szerinti beosztásokhoz kapcsolódhatnak. Rögzítendő ugyanakkor, hogy a hivatkozott BM rendelet terrorelhárító beosztást nem rendszeresített. Ebből következően – mint erre a Legfelsőbb Bíróság hasonló tényállású ügyben rámutatott – e tekintetben nem a beosztás megnevezése, hanem a szolgálat ellátásának konkrét körülményei döntik el a kedvezményekre való jogosultságot. A Hszt. vonatkozó rendelkezéséből egyértelműen ki is tűnik, hogy nem a szolgálati beosztásokhoz, hanem a szolgálati feladat ellátásának különös körülményeihez kapcsolódnak a kedvezmények.”.
Tisztelt Elnök Úr!
Jogegységi eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványunkat ezúton megtesszük, tisztelettel kérjük a vonatkozó jogerős bírósági ítéletek és a vonatkozó Legfelsőbb Bíróság által hozott döntések jogegységi eljárás során történő felülvizsgálatát!
A tiszteletlenség látszatát is kerülni kívánjuk, de engedje meg Elnök Úr, hogy kifejezzük azt a meggyőződésünket, miszerint a 2-szeres időszorzó, és a pótszabadságokra vonatkozó jogosultságukat az érintettektől nem lehetett volna jogszerűen elvonni. Az érintettek munkaköri feladatai ugyanis nem változtak lényegében. A korábbi LB döntés tükrében pedig, az ellátott feladat jellegére, nem pedig a beosztás elnevezésére tekintettel jár egy jogosultság, mint ahogy azt nagyon bölcsen a Fejér Megyei Bíróság meg is állapította ítéletében. Erre figyelemmel a munkáltató nem vonhatja el e jogukat, illetve a munkavállalók keresetét elutasító jogerős bírósági döntést meg kellett volna változtatni a felülvizsgálat során a keresetnek helyt adó Legfelsőbb Bírósági ítélet meghozatalakor.
Szekszárd, 2008. február 20.
Tisztelettel és köszönettel:
Szima Judit főtitkár
