Fizetési fokozatba történő előresorolás és ügyvédi költség miatt közel 1 millió forint kifizetése terheli a BRFK-t.
Fővárosi Munkaügyi Bíróság
1027 Budapest, Gyorskocsi u. 52.
6.M.2424/2007/5.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság
Dr. Molnár Attila ügyvéd ( 2120 Dunakeszi, Szabadka u. 1614.) által képviselt felperesnek
Dr. Bíró Etelka jogi főelőadó által képviselt
Budapesti Rendőr-főkapitányság (1139 Budapest, Teve u. 4-6) alperes ellen
munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET
A bíróság az Országos Rendőr-fökapitányság 6-7-130/2/2007 P. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi.
Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek
Bruttó 712.264,-(Hétszáztizenkettőezer-kettőszázhatvannégy) forintot, valamint annak 2005. július l. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát, valamint bruttó 144.000,- (Egy száznegyvennégyezer) forint perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Bírósághoz címezve, jelen bíróságon lehet három példányban benyújtani.
A munkaügyi bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.
Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a meg nem fizetett illetékre vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, amennyiben a felek a fellebbezésben a fellebbezés tárgyaláson történő elbírálását nem kérték.
INDOKOLÁS
Alperes a 301/4981/1997 számú parancsával 1996. szeptember l. napjával besorolta felperest a II. besorolási osztály III. beosztási kategória 10. fizetési fokozatába a Hszt. 6. számú mellékelte, a Hszt. végrehajtására kiadott 140/1996 (VIII.30.) Korm. rendelet 26.§ (2) bekezdése, illetve a 11/1997 (II.18.) BM rendelet (továbbiakban :R) 2. számú melléklete szerint.
A fent hivatkozott parancsban alperes rögzítette, hogy a felperes következő fizetési fokozatba történő előresorolására csak magasabb beosztásba való helyezése esetén lehetséges.
Alperes 301/745/1999 számú parancsával felperest – kérelmére – áthelyezte 1999. március 1.-i hatállyal a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Őr- és Kísérőőr-szolgálati Osztály állományába és kinevezte a betöltetlen II/III-as segédelőadói létszámhely terhére II/II-es segédelőadónak, besorolásának változatlanul hagyása mellett.
Alperes 301/2279/2003 számú parancsával felperest – átszervezés miatt, beleegyezésével – áthelyezte 2003. október 7-i hatállyal a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Őr-és Kísérőőrszolgálati Osztály segédelőadóját az osztály állományán belül a Kísérőőr-szolgálati Alosztály állományába és kinevezte kísérőőrnek (gépjárművezető). Besorolása, valamint délutáni- és éjszakai pótlékra való jogosultsága változatlanul hagyása mellett.
Felperes 2007. január 5. napján szolgálati panaszt nyújtott be alpereshez, melyben sérelmezte a fizetési fokozatokban való háromévenkénti előresorolását, egyben kérte az ehhez kapcsolódó elmaradt illetményének kamatokkal növelt megtérítését.
Alperes 2007. február 27-én kelt 113-32/17/2007 számú döntésével felperes szolgálati panaszának nem adott helyt, ezért azt elbírálásra felteIjesztette az Országos Rendőr-főkapitányság Vezetőjéhez.
Alperes a 6-7-130/2/2007/P. számú határozatával a felperes szolgálati panaszát elutasította.
A határozat indokolása szerint felperes az 1996. január 1-i átmeneti illetve az 1996. szeptember 1-i végleges besorolásakor járőr munkakört töltött be. Ez a munkakör a II. besorolási osztály II. beosztási kategóriájába tartozik a 11/1997 (II.18.) BM rendelet 2. számú melléklete szerint. Erre valamint az iskolai végzettségére is tekintettel jogszerűen csak a II. beosztási kategória megfelelő fizetési fokozatába lehetett volna besorolni. Ettől eltérően, figyelemmel a 3/1996 (II.14.) BM rendeletre lehetőség volt a II. besorolási osztály III. beosztási kategória első fizetési fokozatába besorolni az átmeneti besorolás készítésekor, azaz 1996. január 1.-jei hatállyal figyelembe véve az előzőleg már több, mint tíz év eltöltését a beosztásban.
A 3/1996 (II. 14.) BM rendelet 2.§. (7) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy … a) aki az adott vagy korábban annál magasabb beosztási kategóriába tartozó beosztásokban együttesen legalább 10 évet eltöltött és a képesítési követelményeknek megfelel, a következő beosztási kategória első fizetési fokozatába kell sorolni.
A fentiek eredményeként nyert besorolást felperes a II. besorolási osztály III. beosztási kategória. 10. fizetési fokozatába, mely egyszeri alkalom és magasabb beosztásba helyezés hiányában további előresorolása nem lehetséges.
A Hszt. és a 9/1997 (II.12.) BM rendelet az előresorolásról a következőképpen rendelkezik. A Hszt. lOO.§ (2) bekezdés, valamint a 9/1997 (II.12.) BM rendelet 42.§ (2) bekezdése azt mondja, hogya beosztási kategórián belüli fizetési fokozat előresorolás a beosztásban eltöltött szolgálati idő alapján valósul meg.
Figyelemmel arra, hogy felperes 1982. március 17. napjától a II. besorolási osztály II. beosztási kategóriájú munkakörben dolgozik, ezért a III: beosztási kategória 10. fizetési fokozatából soron történő előresorolására jogszabályi engedély hiányában nincs lehetőség.
Felperes keresetet terjesztett elő az alperes: 6-7-130/2/2007/P. számú határozata ellen. Keresetében kérte, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül az alperesi határozatot és kötelezze az alperest az elmaradt fizetési fokozatokba való elöresorolás miatti illetményveszteség késedelmi kamatokkal növelt összegének megfizetésére az ítélet jogerőre emelkedése napjáig. Keresetében előadta, hogy álláspontja szerint alperesi határozatok téves jogértelmezésen alapulnak.
A Hszt. lOO.§ (4) bekezdése alapján a fizetési fokozatok a beosztásban eltöltött szolgálati idő tartama alapján emelkednek. Az R. 42.§ (2) bekezdése szerint a beosztási kategórián belül a magasabb fizetési fokozatba történő előresorolást a beosztásban eltöltött idő alapján az esedékesség hónapjának első napjával kell végrehajtani.
Álláspontja szerint a fenti rendelkezésekkel ellentétes az 1996. szeptember 1. napján kelt alperesi parancs azon kitétele, mely szerint felperes fizetési fokozatban történő elöresorolását csak magasabb beosztásba helyezése teszi lehetővé. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések ugyanis a fizetési fokozatban való előresorolás egyetlen feltételéül az idő múlását tekintik. Felperes igényét az elévülési idő figyelembe vételével 2004. január 1. napjától terjesztette elő.
Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Ellenkérelmében előadta, hogy értelmezése szerint a 3/1996 (II.14.) BM rendelet alapján besoroltak esetében a fizetési fokozatban történő további előresorolás feltétele az időmúláson túl az adott beosztási kategóriának (a felperes esetében a III. beosztási kategóriának) megfelelő beosztás betöltése. A felperes a II. besorolási osztály II. beosztási kategóriába tartozó beosztásban dolgozik, ezért előresorolására jogszabályi lehetőség hiányában nincs mód, hiszen a rendelet szerinti besorolás egyszeri alkalom, és magasabb beosztásba helyezés hiányában további előresorolás nem lehetséges.
Alperes a felperesi számítás összegszerűségét elfogadta.
A felperes keresete megalapozott.
A 3/1996 (II. 14.) BM rendelet 2. § (7) bekezdés a.) pontja szerint aki az adott vagy korábban annál magasabb beosztási kategóriába tartozó beosztásokban együttesen legalább 10 évet eltöltött és a képesítési követelményeknek megfelel, a következő beosztási kategória első fizetési fokozatába kell sorolni.
A felek egyezően adták elő, hogy felperest a fenti rendelkezések alapján alperes nem a II. besorolási osztály II. beosztási kategória 9. fizetési fokozatába, hanem a II. besorolási osztály III. beosztási kategória 10. fizetési fokozatába sorolta.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. Törvény (továbbiakban: Hszt.) 100.§ (1) bekezdése szerint a beosztási illetmény szempontjából a hivatásos állomány tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozatú tagjait az I, a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell besorolni.
(2) A besorolási osztályok beosztási kategóriákból és ezen belül emelkedő sorszámú fizetési fokozatokból állnak. A fizetési fokozatok az adott beosztásban eltöltött szolgálati idő tartama alapján emelkednek, amelyekhez növekvő szorzószámok tartoznak.
A Hszt. 101. § (1) bekezdése alapján a hivatásos állomány tagját az első vagy magasabb beosztásba való kinevezésekor a beosztására meghatározott beosztási kategória legalacsonyabb fizetési fokozatába kell besorolni.
A Hszt. 102.§ (1) bekezdése szerint a magasabb fizetési fokozatba előre kell sorolni a hivatásos állomány tagját, ha a fizetési fokozatokra előírt várakozási idő eltelt.
A fenti rendelkezésekből következően a fizetési fokozatban történő előresorolás egyetlen feltétele az időmúlása, ahhoz az alperes által hivatkozott megfelelő beosztás betöltése nem szükséges, figyelemmel arra, hogy a felperest a 3/1996 (II. 14. ) BM rendelet alapján a feltételek meglétére tekintettel kellett a II/III/10. fizetési fokozatba sorolni, amely rendelet ezt a beosztás figyelembe vétele nélkül írta elő. Ily módon téves az alperes azon jogszabály értelmezése, mely szerint ezt követően felperesre nem az általános szabályok alkalmazandók.
A hivatkozott rendelet ugyanis nem tartalmaz ezt követően olyan – a Hszt-től eltérő rendelkezést, mely szerint az ekként besoroltak esetében a fizetési fokozatban történő előresoroláshoz az alperes által hivatkozott megfelelő beosztás is szükséges lenne. A rendelet 4.§ (4) bekezdése szerint ugyanis szintén akként rendelkezett, mely szerint a fizetési fokozatok a beosztásban eltöltött szolgálati időtartama alapján emelkednek.
Ezen rendelkezések alapján megállapítható, hogy bár felperes a rendelet alapján beosztásától eltérő magasabb beosztási kategória első fizetési fokozatába került besorolásra, azonban ezen beosztási kategórián belül a fizetési fokozata az általános rendelkezések alapján kell, hogy emelkedjen, azzal, hogy természetesen magasabb beosztási kategóriába sorolására kizárólag magasabb beosztásba helyezése esetén lehetséges.
Az összegszerűség megállapítása során a bíróság a felperes számítását vette alapul, melyet az alperes nem vitatott.
Ennek figyelembe vételével felperest
2004. január 1.től 2004. december31-ig 12×15.180=182.160,-Ft
2005. január 1.től 2005. augusztus 31-ig 8×16.100=128.800,-Ft
2005. szeptember 1-től 2005. december 31-ig 4×16.100=96.600,-Ft
2006. január 1-től 2006. december 31-ig 304.704,-Ft
Összesen: 712.264,-Ft.
Mindezekre tekintettel a bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
A bíróság a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a perköltség viselésére, melynek összegét a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdés a.) pontja alapján állapította meg, s mely összeg az Áfa összegét is magában foglalja.
A fellebbezés lehetőségét a Pp. 233.§ és 358.§-a biztosítja. A fellebbezés elbírálásának módjára a Pp. 256/A-E §.-a tartalmaz rendelkezéseket.
Budapest, 2007. november 8.
Dr. Farkas Gabriella s.k.
a tanács elnöke
az aláírásban akadályozott
dr. Surányi Klára és dr. Forgács Lajosné
ülnökök helyett is.
A kiadmány hiteléül:
A kiadó
