A bíróság megállapítja, hogy a felperes 1999. július 1. napjától folyamatosan jogosult a szolgálati idő 1,2-szeres számítására.
Fővárosi Munkaügyi Bíróság
Budapest II., Gyorskocsi u. 52.
7. M. 4774/2007/4.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság
a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (üi.: Baracz Vilmos szakszervezeti tisztségviselő) által képviselt
P L felperesnek
dr. Kardos Beáta jogtanácsos által képviselt
Rendészeti Biztonsági Szolgálat (1101 Budapest Kerepesi út 47-49.) alperes ellen
szolgálati idő kedvezmény iránt indított perében meghozta a következő
ITÉLETET
A bíróság megállapítja, hogy a felperes 1999. július 1. napjától folyamatosan jogosult a szolgálati idő 1,2-szeres számítására.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Bírósághoz címezve a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál lehet három példányban előterjeszteni. A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Amennyiben a fellebbezés kizárólag az ítélet indokolása ellen irányul, a felek tárgyalás tartását kérhetik.
INDOKOLÁS
A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes ellenkérelme, a felek nyilatkozatai, és a becsatolt iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:
A felperes 1999. július l-jétől az alperes (jogelődje a Készenléti Rendőrség) állományába tartozik, jelenleg a Bevetési Parancsnokság II .. Bevetési Osztály állományában teljesít szolgálatot, mint járőrvezető.
A felperes rendszeresen részt vesz a különböző csapatszolgálati feladatok végrehajtásában, csakúgy mint az azokat elősegítő kiképzéseken. A felperes rendszeres illetménypótlékként különleges bevetési pótlékban is részesül.
A felperes szolgálati panaszt terjesztettel elő, amelyben a szolgálati ideje kedvezményes számítását igényelte. Az állományilletékes parancsnok a panaszt elutasította és azt az elöljáró parancsnokhoz felterjesztette. Az ORFK vezetője 6-7-666/07 P. számú határozatában elutasította a panaszt arra hivatkozással, hogy “A belső belügyi normákban meghatározott csapatszolgálati kiképzés, és rendőri csapattevékenység, valamint a rendszeres csapatkiképzés folytatása nyelvtani hasonlósága nem alapazza meg a szolgálati idő kedvezményesen történő számítását. “
A felperes 2007. július 16. napján keresettel fordult a bírósághoz, melyben az alperest a szolgálati idő 1,2-szeres számítására kérte kötelezni a Hszt. hatályba lépésétől. Ebben többek között arra hivatkozott, hogy a szolgálat ellátása során állandó készültségben kell lennie, beosztása fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztás.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozásképpen előadta, hogy nem vitatott, hogy a felperes a beosztásából adódóan rendszeresen csapatszolgálati feladatokat lát el és csapatszolgálati kiképzésben vesz részt, azonban a nyelvtani hasonlóság ellenére az alperes nem tekinthető rendszeres csapatkiképző központnak. Emellett az alperes elévülési kifogást terjesztett elő.
A felperes keresete alapos.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban Hszt.) 329. § (l) bekezdés c) pontja szerint a szolgálati viszonyban töltött időt ” 1,2- szeresen kell számítani a rendszeres csapatkiképzést folytató szervezetek állományával, harc álláspontokon, a földfelszíne alatt szolgálatot teljesítőknek, a büntetés végrehajtási szervezeteknél a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjainak, valamint a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőknek“
A törvény kizárólag a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományára vonatkozó eltérő szabályokat tartalmazó XII. fejezetében, a 325.§ (2) bekezdésébcn nevesíti a Hszt. 329.§ (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztások körét. A Hszt. 342.§ (1) bekezdés d) pontjában azonban a törvény felhatalmazást adott a kormánynak, hogy rendeletben részletesen szabályozza a fokozottan veszélyes beosztások meghatározását – többek között a Hszt. 329.§ (l) bekezdés c) pontja alkalmazása szempontjából.
A Hszt. végrehajtásáról rendelkező 140/1996.(VIII.3I.) Kormányrendelet 22. §-a szerint a Hszt. alkalmazásában fokozottan veszélyesnek az a szolgálati beosztás minősül, amelynek ellátásával kapcsolatos szolgálati tevékenység – a hivatásos szolgálattal járó általános kockázaton túl életveszéllyel is járhat, illetve egészségkárosító kockázatok között kerül végrehajtásra, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg. E beosztások körét a rendelet 1. számú melléklet tartalmazza. Az 1. számú melléklet 5. pontjában a pszichikai ártalmak között szerepel az olyan szolgálati tevékenység, amelyet életet, testi épséget, szellemi egészséget, szabadságot jelentős mértékben veszélyeztető helyzetben folyamatosan kell végezni, vagy fokozott szellemi koncentrációt igényel, illetve olyan állandó készenléti helyzet, amelyben a bekövetkező feladat végrehajtására azonnali, felkészülési idő nélkül való beavatkozást kell biztosítani.
A rendelet 25. § (l) bekezdése továbbá előírja, hogy az 1. számú mellékletben meghatározott beosztásokban szolgálatot teljesítők szolgálati idejét akkor lehet 1,2-szeresen számítani, ha az egészségkárosító kockázatok között töltött szolgálatteljesítési idejük eléri a 23. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket, vagyis a napi szolgálatteljesítési idő 50%-át.
A Hszt. 322. §-ára visszautalva a 140/1996.(VIII.3I.) Kormányrendelet 28. § (1) bekezdése a következőket rendeli: “A hivatásos állomány tagja akkor jogosult a Hszt-ben meghatározott illetménypótlékra, ha olyan beosztást tölt be, amely az átlagosnál nagyobb veszéllyel vagy fokozott igénybevétellel, illetve többletkövetelmények teljesítésével jár, továbbá, ha az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerül, és ezeket a követelményeket és körülményeket a beosztási illetményben nem lehet elismerni. ” A kormányrendelet nevesíti a különleges bevetési pótlékot az 50. § (1) bekezdésben: “A különleges bevetési pótlék a különleges veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá a feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészítési ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenység közvetlenül ellátó állomány részére “.
A felperes részére különleges bevetési pótlékot állapítottak meg, azaz a felperes különleges veszélyes szolgálati feladatokat látnak el. Ebből – és a 140/1996.(VIII.31.) Kormányrendelet 22. §-ából – azonban az is következik, hogy a felperes beosztása a Hszt. 329. § (1) bekezdés c.) pontjának utolsó fordulatban jelzett “fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó” beosztásnak minősül. Így a felperes a beosztása alapján jogosult a szolgálati idő kedvezményes számítására.
A Rendészeti Biztonsági Szolgálat működéséről, feladatairól és hatásköréről szóló 37/2004. (VI.29.) BM rendelet az alperes feladatai között szerepelteti a következőt: “biztosítja a rendőri csapattevékenységre és a különleges rendőri feladatokra történő kiképzést és továbbképzést, gyűjti és elemzi ezen feladatok eredményes elvégzéséhez szüksége konkrét információkat “(3. § i.) pont).
Az alperes alapító okiratában az alaptevékenység körében olyan feladatokat sorol fel, amelyek ellátása csapaterő jelenlétét feltételezte. Ennek mibenlétéről a 11/1998. (IV.23.) ORFK utasítás tartalmaz rendelkezést. Az utasítás a rendőrség Csapatszolgálati Szabályzata. A szabályzatból kitűnően a csapatszolgálat megfelelő ellátása természetszerűleg feltételezi az erre való kiképzést. Az alperes sajátos feladatköréből adódóan a felperes egységénél a tervezett és az eseti csapatkiképzések rendszeresek.
Ekként az alperes csapatkiképzést folytató szervezetnek minősül, azaz a felperes csapatkiképzést folytató szerv állományába tartozik. A felperes beosztásánál fogva a csapatkiképzés rendszeres résztvevője volt. Tévesen hivatkozott arra az alperes a panaszt elutasító határozatban, hogy a Hszt. 329. §-ában említett “csapatkiképzés” a nyelvtani hasonlóság ellenére nem az a csapatkiképzés ami az alperesnél folyik. Amennyiben a jogalkotó ilyenfajta különbségekről óhajtott volna rendelkezni, akkor azt egyértelműen és világosan megfogalmazta volna. Erre szolgálnak többek között az értelmező rendelkezések, illetve a miniszternek adott felhatalmazások a részletesebb feltételek szabályozását illetően. Ilyenek hiányában a jogszabályi fogalom értelmezése végső soron a bíróság hatáskörébe tartozik. A jogbiztonság követelménye abba valósulhat meg, ha az értelmezés során a szavaknak az általánosan elfogadott nyelvtani értelmet tulajdonítja a bíróság: a csapatkiképzés azt a képzést, oktatást jelenti (a kiképző és a kiképzett részére egyaránt), amelynek során emberek meghatározott csoportja valamely csoportosan ellátandó tevékenységhez, szolgálathoz szükséges képzettség, képesség birtokában kerülnek. A képzésen való részvétel nem önkéntes, nem eshetőleges, az kifejezetten a felperes beosztásához kapcsolódik.
Így megvalósult a Hszt. 329. § (l) bekezdés c) pontjában előírt másik törvényi feltétel is, nevezetesen, hogy a felperest a rendszeresen csapatkiképzést folytató szerv állományában állónak kell tekinteni.
A bíróság nem vizsgálta azt, hogya R. 64. §-ban rendelt nyilvántartást a felperest illetően vezetik-e és milyen tartalommal. Tény, hogy az alperes a felperes részére bevetési pótlék megállapításáról és folyósításáról rendelkezett. Ennek elszámolásához igazodva (R. 28. §) a felperes a szolgálati idő kedvezményes számítására is jogot szerzett. Ennek számszerű meghatározása a parancsnoknak jogkörébe és feladatkörébe tartozik. Nyilvánvalóan nem eshet a felperes terhére, hogy az állományilletékes parancsnok az R 64. § (2) bekezdése szerint csupán a bevetési pótlékról, de a szolgálati idő kedvezményes számításáról nem rendelkezett. A felperes jogosultságát valójában nem egy ilyen tartalmú parancs, hanem a szolgálatteljesítés tényleges körülmények alapozzák meg (BH 2001. 496). Perbeli esetben a bíróság szükségtelennek ítélte a további bizonyítást a szolgálatteljesítési körülményekre vonatkozóan – (mely napokon ténylegesen miféle feladatokat láttak el stb.) mivel a felperes beosztására rendelt pótlék kellőképpen igazolja a kedvezményre való jogosultság alapjául szolgáló tényeket.
A Hszt. 12.§ (1)-(2) bekezdése szerint a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el, az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdődik. Mivel a felperes vonatkozásában a helytelen szolgálati idő számítás állapotsérelmet jelentett, így az elévülés mindaddig nem kezdődik el, amíg a sérelmes állapot fennáll. Megjegyzi a bíróság, hogy az elévülés csak marasztalási összegre vonatkozhat, de nem a jogosultság fennállására. Mindezekre tekintettel a bíróság az alperes elévülési kifogását elutasította.
Fentiekre tekintettel a bíróság a rendelkező rész szerint határozott.
A felperes perköltségigényt nem terjesztett elő, így bíróság a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. A bíróság mellőzte a rendelkezést a kereseti illeték viseléséről is, mivel a pervesztes alperes személyes illetékmentességet élvez.
A fellebbezés lehetőségét a Pp. 233. § (1) bekezdés biztosítja. A fellebbezés elbírálásának módjáról a Pp. 256/A-D §-a rendelkezik.
Budapest, 2007. november 19.
dr. Berkiné dr. Lakatos Katalin s.k.
a tanács elnöke
az aláírásban akadályozott
Czebei Gabriella és Diószeghy Károlyné
ülnökök helyett is
A kiadmány hiteléül:
Molnárné Schindler Éva
kiadó
