Képekkel és beszámolóval frissítve! (Küldj Te is képet!)
Tisztségviselőink tegnap Miskolcra utaztak, hogy az árvíz elleni védekezésre kirendelt kollégák számára nyújtsanak segítséget. Képviselőink az állomány részére ivóvizet, élelmet, papírzsebkendőt, toalett papírt, fertőtlenítő törlőkendőt és egyéb szükséges ellátmányt vásároltak. Az éjszaka folyamán az árvízhelyzet rosszabbra fordult, olyannyira, hogy már részükre sem tették lehetővé, hogy a védekezési helyszínekre kivihessék az élelmet, ivóvizet. Így a bevetett állomány váltási helyén kellett várakozniuk amíg a váltás be nem érkezik. Eközben sem maradtak tétlenek, az állomány pihentetési körletéül szolgáló gimnáziumnál segítettek lerakodni a teherautókról a pihenéshez szállított matracokat. Hajnalban indultak haza az M3-ason. Később a beszámolójukat közreadjuk.
Amennyiben a helyszínen dolgozol, vagy dolgoztál és készítettél mobiltelefonos fényképeket, videót, azt itt tudod részünkre elküldeni.
Továbbra is várjuk az általatok készített képeket, melyeket itt tudtok beküldeni.
Árvíz - avagy a Logisztika halála...
A TMRSZ –t 2010. június 5-én kora reggel arról tájékoztatták tagjaink, hogy akiket riadóterv alapján rendeltek be az árvíz miatt - a BRFK.-ról mintegy 2500 főt, valamint a Készenléti Rendőrségtől 1000 főt -, hogy nagyon sok a probléma a munkafeltételekkel kapcsolatban.
A berendelt állomány jelentős része az árvízi védekezésre már a kora hajnali órákban leérkezett Borsod megyébe és az alábbi jelzéseket kapta szakszervezetünk:
- Szétosztásukat követően több órás (esetenként akár 5-6 óra is) készenléti várakozást követően mehettek csak ki végre a gátakra, hogy a munkát megkezdhessék.
- A berendeléskor kapott „élelmezést” követően másnap sem vizet sem élelmet nem kaptak
- Ruházatuk átázott, esetenként megrongálódott.
- Jelezték, hogy a gumicsizmákkal helyenként semmit nem érnek, mert nagyobb a víz, mint a csizma.
- Berendelésük során nem közölték velük a berendelés célját, illetve, hogy valójában hova is készülnek.
Megjegyezzük, hogy ez a megfelelőbb „felkészülést” talán elősegíthette volna.
Utólagosan feltárt hiányosságok, problémák:
- Több százan a pénteki élelmezést követően szombaton 14-16 óra között kaptak élelmet:1 db paprika, 1 db alma és két zsömle, egy-egy szelet hússal.
- Fekhelyek (tábori ágyak) nem lettek biztosítva, az alapvető logisztika is teljesen hiányzott helyenként.
- Az ellátmány, utánpótlás akadozott.
A jelzések alapján a TMRSZ folyamatos koordináció és egyeztetés mellett az IPA-tól technikát kért, akik azonnal rendelkezésre bocsátottak egy kisbuszt.
A folyamatos egyeztetések során megállapítást nyert, hogy a Miskolci Cora parkolójában felállított irányítási pontról koordinálják a védekezést, így tájékoztatásért az ottani rendőri vezetéshez fordultunk. Miskolcra az M3 autópályán jutottunk el, akadálymentesen. Miskolcnál kezdődött a terelés az autópályáról, az már le volt zárva érkezésünkkor is, hogy tovább Felsőzsolca irányába ne lehessen menni.
A helyszínen több általunk is ismert vezetőt találtunk, akik közül Pusztai Csaba r. alezredes úr, aki alapból „kimért” szokott lenni a TMRSZ irányában, ezúttal egyértelműen kollegálisan állt a TMRSZ-hez és örült a segítségnek, biztosította a szakszervezetet a maximális segítség megadásáról. Azt a tájékoztatást adta, hogy a berendelt állomány szét lett osztva az igényekhez mérten. Elmondta, és külön felhívta a figyelmet arra, hogy folyamatosan változik a veszélyhelyzet, óva intett a vizeken, átfolyásokon való átközlekedéstől. Felhívta a figyelmet az esetleges fertőzésveszélyre. Ezzel kapcsolatosan rendelkezésünkre bocsátott védőkesztyűket, illetve közölte, hogy abból jutassanak a kollégáknak is.
A rádióforgalmazásokból azt tűnt ki, hogy a helyszínekre valóban szükségeltetne az ivóvíz és az élelmiszer, illetve több helyről jelezték, hogy az állomány jelentős része a teljesítőképességük határán dolgozik.
Többen péntek hajnal óta talpon voltak. A gátakon ekkor a rendőri egységek helyenként már 10 órája is kinn voltak és dolgoztak. A kollégák egy emberként teljesítették feladatukat, beosztástól és rangtól függetlenül. Rendkívüli jó intézkedése volt a BRFK vezetésének az, hogy a kapitányok és osztályvezetők fizikailag is „küzdöttek” a végrehajtó állomány oldalán a víz ellen. A személyes közreműködés jó hatású, példamutató jellegű volt és meglátásunk szerint erősítette a vezetők beosztottak közötti emberi kapcsolatokat. Remélhetőleg ennek hosszú távú pozitív hatása lesz a következőkben is.
A rendőrök jelentős része az áradó Sajó, illetve a Hernád mentén lett elhelyezve.
A feltártak alapján ivóvíz és azonnal fogyasztható élelmiszer vásárlására került sor teljesen telerakva a kisbuszt, majd a kiosztás után újra vásárlás történt és az is kiosztásra került.
Az északi régiókba Felsőzsolca irányába már késő este nem lehetett közlekedni. Miskolc határában már akkor nagyobb területen betört a Sajó és le volt zárva a 3-as út, illetve erre nem volt megközelíthető az említett település sem. A látottak minden eddigit felülmúltak. Mindenhol homokzsákok, illetve víz. Az emberek — a katasztrófa turisták vizsgáló szemei mellett - megállás nélkül rakták a zsákokat.
A késő délutáni és kora esti órákban a víz már betört Miskolcra, a Mercedes szalon, Decathlon és az Auchan is víz alá került. Nagyon sok házat döntött itt is a víz. A szakszervezeti csapatunk a tapasztalások után visszafordult és bement a Miskolci Rendőriskolába, ahol megint csak nem tudták megmondani, hogy hol, milyen egységek vannak. Az éppen ott öltözködő vidéki, erősítésnek érkezett kollégák öltöztek be és már mentek is a feladatuk ellátására. Az iskolán ekkor már ételt főztek és próbáltak az ellátásról gondoskodni.
A Cora parkolóba visszatérve elmondták, hogy a vízhelyzet folyamatosan romlik és nem ajánlották a gátakra történő kimenetelt.
Pusztai Alezredes úr azt a tájékoztatást adta, hogy az állomány, a feladatok végén oda a Cora parkolóba érkezik vissza, mely után az 5 szálláshely egyikére mennek majd pihenőre.
A Főtitkár Asszonyal történt egyeztetést követően a parkolóban történő várakozás mellett döntöttek a tisztségviselők. Itt folyamatosan pörögtek a BKV és Volán buszok. Tankoltak és sofőrt cseréltek. Durván 23 óra tájékán indultak meg először, olyan céllal, hogy oda egységeket hozzanak vissza.
Az őrkísérőkből, BRFK XVI. RK, GYK utcaiak és a Bevetési osztály, illetve a KR egyes egységei részéből álló kontingens kb. fél egy — egy óra magasságában beérkezett. A kollégák egy része már a buszokon aludt, leszállni sem volt erejük. Legtöbbjük az éhségre és szomjúságra panaszkodott, de szinte mindenki el volt ázva, zoknit és alsónadrágot szerettek volna kapni. Az ellátmány jelentős része kiosztásra került, ezért újból be kellett vásárolni. Az adományunkból adtunk a helyi közlekedési erőknek is, illetve a folyamatosan visszaérkező kollégáknak. Egy nagyobbnak mondható egység volt fent védekezni a Hernádszurdoki részen, a Hernádon. Ez az egység ( BRFK IV.; BRFK X.; BRFK XIII.; BRFK Akció; Bev. Főo. Mélység; ...) már nem jött oda vissza, hanem egyből a szállásukra mentek a Földes Ferenc Gimnáziumba, a részükre felküldött 3 busszal és személygépkocsival. Több mint tucat ember a 42 óra talponállás után, még 2-2,5 órát zötykölődött állva a buszokon. Ezért a központi irányítást otthagyva a TMRSZ a szállásra ment várva kollegáit. Idő közben a legelső nagy kontingens a szállásukra érkezett a Hermann Ottó Gimnáziumba, ahonnan többen jelezték, hogy megérkeztek, de az állomány a fáradtság ellenére is felháborodott és szinte néhányan a tűréshatárukat átlépve sérelmezték az ellátást. Megtudtuk, hogy az iskolát részükre megnyitották, ahol a nagy tornacsamokban kéne pihenniük. A tornacsarnok teljesen üres volt, sem szivacs, sem pléd nem volt, nemhogy tábori ágy. A rendőrkollégák elcsigázott állapotban a földön, azaz a parkettán aludtak. Rengetegen voltak, kb.200 fő körül, akinek egy részük a földön, némelyek a fa székeken ruházatukból megágyazva feküdtek.
Mindenki sáros és vizes volt. Az állomány jelentős része, meglátva a körülményeket, inkább a Buszokon nyomorgott és próbált meg pihenni. Volt, aki jelezte, hogy fekáliaszagú a ruházata, mivel ilyen vízben gázolt egész nap. Minden kolléga arca vörös volt, túlzás nélkül mondható, hogy konkrétan leégtek. Többen voltak, akik fejfájásra és hányingerre panaszkodtak, két esetben úgy tudjuk mentőt is hívtak a pihenő idő alatt.
Minden újabb információról és a tapasztaltakról azonnal tájékoztattuk a főtitkárt, aki a koordinálást végezte.
A Földes Ferenc Gimnáziumba visszatérve éppen akkor érkezett meg a „matrac” ellátmány. Az ellátmány egy kb. 180-200 X 80-90 cm méretű, kb. 5 centiméter vastagságú, puha szivacs volt. Mivel annyit nem hoztak, hogy akár kettőt vagy hármat rakjanak egymásra, így egy ember, egy matrac alakult ki leginkább. Kipróbálták: 3-5 darabot egymásra téve is alkalmatlan volt, mivel a földön feküdt így is. Mire az állomány jelentős része már elaludt, megérkezett egy kamion, ami tábori ágyakat hozott. Az ágyak lepakolásához ember nem volt. A rendőrök alsógatyába, akinek volt törölközőbe csavarva jött ki az ágyakért ás vitték be maguknak.
Az mind a két helyen megállapítható volt, hogy a Rendőrség részéről koordinátor, vagy bárki aki a kérdéseikre válaszolt volna nem volt. Általában az iskola személyzetének egy része volt jelen. A Földesben még a konyhát is kinyitották és teát főztek a kollégáknak és gyors szendvicseket készítettek.
A TMRSZ lent tartózkodása során azt tapasztalta, hogy akikhez ily módon eljutottak, hogy nagyon örültek a segítségnek. Az ivóvíz nem a várt mértékben fogyott, mivel a délután és este folyamán ebben már látszott némi előrelépés és elég sok helyre elért az utánpótlás. Az étel, amit adományként vitt a TMRSZ mind kiosztásra került.
A TMRSZ felé vasárnap jelezték, hogy nagyon sokan megégtek a napsütésben, illetve bár kaptak vizet, de mire hozzájuk elért esetenként ihatatlanul meleg volt. A ruházattal kapcsolatban az esetlegesen nagyon koszos vagy megrongálódott ruhák cseréjét kérték. Megtudtuk, hogy a BRFK-ról első körben levezényelt kollégák vasárnap délben haza érkeztek, így az Ő ruházati gondjaik megoldódtak. Ezzel egyidőben a megyei kapitányságokról küldtek rendőröket a gátakra segítségül.
A TMRSZ a mai napon is két busznyi élelmiszert, gyógyszert, ivóvizet és egyéb tisztálkodási felszereléseket szállít a gátakon lévőknek. Kollégáinknak segítve, újból úton vannak.
Szekszárd/Budapest, 2010.06.07.
Beküldött képek
A képek nagy méretű vetítése ide kattintva érhető el.
A képek egyenként itt tekinthetőek meg és innen is tölthetőek le.
A beérkező képekkel folyamatosan bővítjük a képsorozatot.
Köszönjük a beküldött képeket!
Beküldött videók
Amennyiben te is a helyszínen dolgozol, vagy dolgoztál és készítettél mobiltelefonos fényképeket, videót, azt itt tudod részünkre elküldeni.
Hozzászólás
Illetve még annyi, hogy az ország büszke lehet a rendőreire, katonáira, tűzoltóira, vámosai és önkénteseire, illetve a TMRSZ-re, mert igen is összefogtunk és csináljuk amit kell!
Jó lenne, ha ez példa értékü lenne más területen ténykedő emberek munkájára is!
Rendben van, elfogadom, hogy erős volt a naptejes megfogalmazásom, úgyhogy ezért elnézést kérek mindenkitől. Kérem az admint, törölje a korábbi hozzászólásomat.
Én köszönöm, mert rajtunk a tettrekészek segítettek és nem is akárhogyan.
Azért etikátlan dolog ezt a helyzetet is erre felhasználni!!! //mások böcsmérlésére/Pláne úgy, hogx nem igaz az állitás!!! Többen ott voltunk,és ha kellene étlen szomjan dolgoztunk volna mig birunk!!! Mert ennyi szerencsétlenséget régen láttunk. 29 órát zsákoltunk, és mis is fent voltunk egész éjjel, nem csak afőtitkár asszony. És volt más szakszervezet képviselője is ott, ez egyiké már 4-ről 5-re virradóra.
Úgyhogy ne az ellentétet szitsuk most, hanem fogjunk össze, mert a gátakon nem volt széthúzás!!!
Szóval én rendkivül sajnáltam, hogy emberek élete munkája ment tönkre. Volt összefogás, volt tettrekészség és volt megértés, bánat és öröm és keserüség.
Mindent megtettünk, szarban álltunk órákon át és csináltuk és dolgoztunk és dolgoztunk és vártuk, hogy kapjuk az ellátmányt, de az nem jött. A falusiak segítettek, megszántak bennünket és mi hálásak voltunk nagyon.
öröm volt az is, hogy a szállásunkra érve, ami a padló volt először ott voltatok ti, vártatok és segitettetek nekünk, mert akkora már jártányi erőnk sem maradt.
Tudom, hogy ez itt nem a reklám helye, de nekünk élelmet hoztak, tisztaságit és olyan dolgokat amire égetően szükség volt, na meg ennivalót. Azt láttam most az FRSZ honlapján, hogy sportcsokikat osztogatott.
Ezúton szeretném tájékoztatni önöket, hogy a napokban riadóztatták állományunak illetve kiszállítottak borsodba több száz embert.
A körülmények az árvizi védekezés során katasztrófálisak voltak. Nem a vízzel volt ott a gond hanem az emberek nem kaptak megfelelően ételt nem tudtak aludni nem engedték aludni a csapatokat illetve semmi tisztálkodási lehetőség továbbá csak gibártnál 500 emberre (kb) volt 2-4 mellékhelyiség.
Sokan fűben sárban betonon aludtak éjszaka is.
Kérem a felelősöket vonják felelősségre!
Meleg ételt fenntartózkodásuk óta nem láttak, a Miskolci Rendőrkapitányságból lehet, hogy küldtek nekik konvojt, de az azóta nem érkezett meg, a helyiek jóindulatából jutnak élelemhez.
Elhullott állatok között végzik munkájukat, vizben, semmiféle védőoltást nem kaptak (pl. Hepatitis B-C, vérhas stb) ellen.
Jelen pillanatban éhesek és kialvatlanok, örülne mindenki annak, ha valami kommunikáció megjelenne, vagy a szakszervezet tudna valamit lépni az érdekükben.
Csak zárójelben jegyzem meg egyik tavalyi tapasztalatomat:
Nagyatádon, múzeumban áll egy - tudomásom szerint - teljesen üzemképes és más országok hadseregeiben rendszerben lévő BTR 80-as, 8 gumikerekes, páncélozott gépjármű, ezeket a technikákat a honvédség szétverésével rakhatták múzeumba, Kabai Károly nevével fémjelzett Bogátferr Kft úgy látszik ezt nem tudta szétvágni.
Remekül lehetne használni pl. árvizi helyzetben is
Pénteken rendelték be a kollégáimat és a Teve utcai székháznál várakoztak kint a parkolóban ülve. Mondták nekik, hogy majd BKV busz fogja őket szállítani. Tudomásom szerint 6 órakor jött a berendelő, és volt olyan kolléga aki nem tudott felszállni a kevés számú BKV buszra ezért ő hajnali egykor átment a nyíugatiba, ahol a vonat hajnali 3 órakor indult.
Mielőtt elindultak ellátmányt nem kaptak, a kolléga 28 órát volt az árvizi térségben szállítássalegyütt és ez idő alatt a cégünktől 2 db zsemlét kapott, rántott hússal.
Elmondta a kolléga ha nem főznek a faluban akkor saját pénzen kellett volna kaját vennie, de a falubeliek adtak a főtt ételből.
Egy másik kolléga mesélte, hogy amikor jött a váltás akkor beküldték őket sárosan mocskosan egy torna terembe, hogy aludjanak ott. Páran, akiknek volt pénze elmentek egy motelbe lezuhanyoztak, és ágyba feküdtek le.
Tudomásom szerint egyik kollégám sem kapott védő oltást a fertőzések elkerülése végett.
Szerintem egy Hepatitis A oltás ilyenkor alap.
Hallottam, hogy a rendőrökkel ellentétben a katonák vegyvédelmi ruhában voltak élellmiszerrel ellátva és felszerelve, továbbá megkapták a szükséges oltást is.Tehát ők felkészültek voltak.
Tudjátok, azon a pécsi egyetemen, ahol nemrég volt házkutatás, no meg 8 embert őrizetbe is vettek.
A konferencia ha minden igaz akkor a Merre tovább rendvédelem címet fogja viselni.
Izgalmas lesz a fenti hozzászólások fényében...
A csapatunk nagy része nem vitt magával semmilyen váltóruhát vagy tisztálkodó felszerelést, mert arról volt szó az eligazításon, hogy éjszaka lemegyünk, reggel megkapjuk a váltást, és hazajövünk.
Mivel sok önkéntes tevékenykedik ott, etikus-e elvárni, hogy az ott tartózkodást túlóraként fizessék és ne csak pihenőidőben adják ki?
Egyébként tényleg a logisztika halála volt,föleg az a semmi,amit a védekezés elején odaérkez Brfk-s kollegák tapasztaltak.
Persze nehéz a háttér,de azért két zsemlével 40 órát intenziven zsákot pakolva,alig pihenve elég mgterhelő feladat.Sokaknak 12 óra szolgálat után.
Köszönet innen is Sajóecseg lakosságának,akik felénk maximális jószivvel és odaadással megpróbálták feledtetni valamely a cég logisztikai hiányosságait.
Szeretném megosztani önökkel én is árvízi történetünket, remélem elég komoly visszája lesz majd ennek a fejetlenségnek aminek áldozatul estünk, mert egyetlen embert sem lehet dobálni, rángatni, emberszámba nem venni! Megpróbálom tömören és valamennyire érthetően vázolni, nem tudom sikerül-e majd, mert annyi minden történt, hogy szinte nem is lehet emlékezni pontosan mindenre.
2010.06.04. reggelén, mint rendesen megkezdtem rendes szolgálatomat a BRFK egyik belső kerületben mint kmb-s. A nap folyamán részt vettem egy rendezvénybiztosításon, mely kerületemet érintette. Szolgálatom végeztével hazaindultam vidékre. Telefonon hívtak, hogy most azonnal vissza a kapitányságra, mert riadó van. Ennyi. Beértem, majd megtudtam, hogy az árvízhelyzet miatt van riadó. Közölték, hogy nagy mozgósítások vannak, menni kell Borsod megyébe. Kb. 24 órás szolgálattal lehet számolni. Pakoljak és azonnal induljunk a Teve utcához, ott van eligazítás. Mivel láttam már érdekesen alakuló helyzeteket, rendesen bepakoltam. (+ 2db. póló, zokni, bevetési dzseki, cicanadrág stb.) Ugrás az időben: Teve utca. Fejetlenség. Gumicsizma felvételezés, most abbahagyni, be az auditóriumba, most ismét gumicsizma felvételezés, ide gyere, ne oda menj, ezt csináld, amazt csináld stb. kajafelvétel, ami sajnos kísérlet maradt, mert azonnal buszra kellett szállni és indulni kellett. Szerencsénk volt, mert nem Bkv busz jutott. Hát azokon állni és 70 km/h-val haladni, hát nem semmi. Na mindegy irány Borsod. Hajnalra odaértünk, de mivel érzelmileg azért kissé feldúltak voltak az állapotok nem igen aludtunk az úton. Reggel település után településre mentünk, mert sehol nem volt ránk szükség. Kb. 700-an voltunk, nem volt olyan település, mely bevállalt volna ennyi rendőrt. Kb. délelőtt 10 óra körül leszakadtunk a fő csapattól és elmentünk 3 busszal kb. 150 fő a Hernád egyik kisebb településére. Élelmet még nem láttunk csak azt amit a szemfülesebbek hoztak magukkal. A helyszínen valóban kellett munkálatokat végezni, de nem volt homok, így arra bizony várni kellett. Amíg vártunk a helyi kisboltnak megcsináltuk az éves bevételét. Meghozták a homokot és következett a munka. Kb. 15 óra magasságában megjött a BRFK eledel. Két zsömle+csoki. Csak a szokásos. Ja majd el felejtettem, közölték, hogy hétfőig biztosan maradunk. Pff. Volt munkakedv bőven. Főleg a helyi nem idén barnult, fiatal életerős férfiak beszólásai után. (Rendőr: Van még itt lapát jöhetsz te is nyugodtan hisz a ti házatok. Életerős barnabőrű, halmozottan hátrányos helyzetű úrfi: á nekem ehhez fáj a vállam) A BRFK city foodosai közben elmondták, hogy a vacsora majd időben fog érkezni. Ha-ha. Már nem hiszünk a mesékben. Időközben kb. 17-18 óra körül leléptették a BTO-sokat. A poén csak az volt, hogy velünk jöttek egy buszon. A buszt elviszik, de kb. 2 óra múlva visszajön, nyugodtan hagyjuk rajta a cuccainkat. Na mikor ez elhangzott szépen magamhoz vettem a málhazsákomat meg mindent amim a buszon volt. Tettünk így páran, jó döntés volt ugyanis a buszt utána nem láttuk soha többé. Kb. 21 óra, végeztünk a munkával, a helyiek csináltak nekünk gulyást. Sorba kellett állni rendesen, mert nem volt elég tál még a műanyag tálakat is elmosták és úgy ettünk egymás után. De rendes volt tőlük köszönet érte, mert a BRFK-tól akár éhen is hallhattunk volna. Menni kellene, de nincsen csak két 49 férőhelyes busz kb. 130 főre. Telefonon kiderült, hogy a mi buszunk sofőrje más sofőröket vitt valahova. A buszunk rajta egy csomó ember pénztárcájával, felső melegebb ruházatával stb. együtt Miskolcon van a Cora parkolóban. Hát sajnos állni kellene, de vagy 4 órát, mert a folyók kiöntöttek és kerülni kell Miskolcra menet Nyíregyháza felé. Na ezt már nem. Több mint 36 órája vagyunk talpon, homokzsákoltunk rendesen és még állni ennyit?!
Biztos csak viccelnek. Nem vicceltek. Mivel megérkezett a váltásunk is, bepréselődtünk a buszokba állva, lépcsőkön ülve, fekve stb. és irány Miskolc Cora parkoló. Kb. 15 km megtétele után megálltunk, mert közben kiderült, hogy nem is jöhettünk volna el. Nagy nehezen félóra telefonálgatás után mégis továbbindultunk. Megálltunk Megyaszón egy gyógyszertárnál, mert valakinek kontaktlencse problémája volt. Vízre lett volna szüksége különben nem tudja kivenni, vagy valami ilyesmi, nem tudom nekem nincs nem értek hozzá. Nem is tudom mi lett vele. Innen is továbbindultunk és kb. fél óra utazás után el is jutottunk egy körforgalomig. Itt utolért minket a vacsoránk kb. este 23 óra körül, két szendvics+csoki. Fő a változatosság. Itt derült ki, hogy a szállásunk Megyaszón lesz. Pff. Köszi Pusztai főszervező-nagymester, ugyanis mindent ő koordinált. De, hogy minek kellett volna bemennünk Miskolcra azt nem tudta megmondani senki. Biztos azért, hogy vissza a szálláshelyre is tudjunk utazni állva 4 órát. Na irány vissza Megyaszóra. A sofőr már olyan ideges volt, hogy egy rövidebb utat választott. Úgy tökön paszulyon át, kapaszkodni kellett, de odaértünk épségben. Ott a polgármester mondja, hogy jó estét nincsen ágy. Küldtek 5000 darabot Borsodba, de ott biza nincs egy sem. Akkor hol vannak? Mindegy. 40 óra talpalás és munka után csökkennek az igények. Mondja ő: de fürdeni sem lehet. Erre mi: már ez sem számít. Csak azt nem tudom kinek hazudtunk magunknak vagy neki. Van vízszintes hely valahol az árokparton kívül? Az van. Iskola és a parókia. Ok miénk a parókia. Az izgulós buszosunk közben lefarolt a busszal. Eredmény 130 rendőr egy buszra. Jók a kilátások. De hol a miénk a cuccainkkal, mivel azért lehűlt az idő és fázunk. Telefon Pusztai urunknak. Eredmény: hát ő elküldte a buszunkat Pestre. Szépen higgadtan, nyugodt hangnemben, kulturáltan felvázolásra került részére a helyzetünk, mire ő: ok most rögtön telefonál és visszafordítja a buszt és kb. hajnal 4 órára ott lesz értünk. Na most megoldódtak a problémáink rendesen. Mit van mit tenni, hát aludjunk. Hogy ez hogyan történt, milyen körülmények között arról küldök képet meg videót. 5 csillagosak voltak a körülmények. Volt aki magára húzta a szőnyeget mert majd megfagyott egy szál pólóba a padló kövén, sárosan, büdösen, piszkosan, gumicsizmával a lábán, mert a bakancsa a buszon maradt, mint a disznók az ólban. Nem ragozom. Hát eljött a reggel a megváltás ideje, természetesen busz sehol. Viszont megjött az ágy. Olyanok, hogy ha este ott lettek volna is a földön alszunk. Most mi legyen? Jöhet a telefonos segítség. Hát az a helyzet, hogy a buszunk Pesten van, pénteken lejárt róla a műszaki, nincs meg a tankoló kártyája meg a sofőrrel is van valami. De ne csüggedjünk azonnal küldenek buszt. Az új busz 5 óra múlva meg is érkezett. A helyiek reggelire rántottát csináltak az iskolában hála nekik. Egyetlen pozitív dolog, hogy az új sofőr minden cuccunkat átpakolta úgy mintha azon a buszon ültünk volna eredetileg is. Na most már tényleg mehetünk haza. 5 órás út Nyíregyháza felé kerülés. Beérünk Bp-re nem ám haza, irány a Teve utca. Hát mit akarnak ezek még tőlünk? Nem kell megköszönni meg semmi ilyesmi. Ja hát persze! Ellátmányfelvétel! Kell még egy kis útravaló a kutyáknak, jól őrizték a házat. Meg hát végül is háromszor megvolt az étkeztetés. Legalábbis el tudják mondani magukról. Két zsömle+ csoki vagy kolbász már nem tudom odaadtam egy hajléktalannak. A fő, hogy a nagy vezetők mehessenek jutalomra a kitűnő helytállás, helyzetfelismerés és szervezés miatt.
Éljen a Magyar Rendőrség!
Egyébként a miskolci gimnáziumokban,matrac,sem ágy nem volt a Brfk-s elcsigázott,fáradt kollegák odaérkezésekor,az csak valamikor hajnalban érkezett meg.Tehát maradt a föld,a busz,meg a csillagos ég alatt.A tisztálkodási lehetőségről,meg inkább...,na hagyjuk..
Ilyenkor gondolkozom el,hogy miért is szünt meg a sorállományú katonaság??Khmm csinálják a rendőrök majd ugyanazt,szabadidőből.
Azért arra kiváncsi lennék,hogy mennyire lesz ez a berendelgetés kormányilag rendszeres,mert ha egyszer működött,akkor most majd füttyszóra ugrik majd mindenhová grátisz a rendőrség,mert az olyan jól hangzik kimondva,hogy Ti már úgyis bizonyitottatok.
Hagyjuk..
Biztos majd akkor is ugrálunk,ha majd mindezt 15%-al kevesebb pénzért tehetjük,de nekünk menni kell,mert a parancs,az parancs!!!!!