Gondatlanságból elkövetett  kötelezettségszegés

a TMRSZ közbelépése újabb megalázott rendőr tisztességét szerezte vissza a korrekt bírói ítéletnek köszönhetően

FIGYELEM! akár Te is áldozattá válhatsz!

A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa 2014. november 17-én kelt – és 2015. február 2-án jogerőre emelkedett – ítéletével

f e l m e n t e t t e

Tolna megyei tagunkat, a hivatásos állományú r. zls.-t az ellene gondatlanságból elkövetett szolgálatban kötelezettségszegés vétsége ( Btk. 438. §. ( 1 ) és ( 4 ) bek. 1. tétele ) miatt emelt vád és törvényes következményei alól.

A kötelességszegés szolgálatban fogalma sajnos a jelenleg hatályos szabályozás szerint eléggé tág, akár úgy is mondhatnánk ez a tipikus ha van rajta sapka az a baj, ha nincs rajta sapka, az a baj törvényi rendelkezés. Ezt a törvényi rendelkezést aztán az irodákban ülő, rendőri munkát jó esetben is csak hírből ismerő irodisták fantáziája jelentősen változatossá teheti. Elég csak a mobiltelefonnal kapcsolatos innovatív jogalkotói elképzelést említeni a közelmúltból, amely minősített esetekben akár olyan rettenetes bűncselekménnyé is válhat amiért akár 15 évi szabadságvesztés is kiszabható.

Ez nem a vicc kategóriája, hanem a magyar jogalkotás és magyar közigazgatás jogalkotóinak karöltve kitalált elmeborulása.

Hogy is szól ennek a törvényi tényállásnak az alapja, az esszenciája?

„Aki őr, ügyeleti, vagy készenléti szolgálatban – az adott szolgálatra vonatkozó szolgálai intézkedés rendelkezéseit megszegve – ….. (megjegyzés: nem untatva az olvasót itt most különböző evidens módon elfogadhatatlannak mondható jogsértések felsorolása következik, de a lényeg ezután jön) …vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi…”.

Aki tehát ebbe a gumiszabályként megfogalmazott csapdába úgy sétál bele, hogy akár egy ORFK utasítást megszeg, ne adj isten egy BM rendelkezést megszeg, az már bűnöző.

A konkrét ügytől most vonatkoztassunk el és vegyünk elő egy ugyan sarkított, de bármikor életszerűen előforduló példát.

Ne legyen kétségetek arról, hogy a rendőri munka ellenőrzésére hivatkozott szervek garmadája árgus szemekkel lesi, hogy mikor kapja ilyen belső intézkedésbe ütköztethető módon rajta a rendőrt. Tegyük fel, hogy őr ügyeleti, vagy készenléti (!) szolgálatban a rendőr a saját tulajdonú mobiltelefonját tartja magánál és – az NVSZ, az ORFK-, vagy a megyei ellenőrző szerv, de akár a saját közvetlen felettese, vagy állományilletékes parancsnoka, és itt most még lehetne a sort folytatni, hogy az utcán dolgozó rendőrt (őr a nagykövetség épülete előtt az utcán például), az ügyeletest, vagy a készenlétben akár otthon ülő rendőrt még kik mások ellenőrizhetik non-stop jelleggel – az ellenőrző személy ezt felfedezi! Rajtakapja a rendőrt, hogy a BM rendeletben és ORFK intézkedésben is tilalmazott módon magánál tartja a saját mobiltelefonját. Hallatlan. Ez bűncselekmény is, nem csupán hanyagság. KÖTELESSÉGSZEGÉS SZOLGÁLATBAN! Így, csupa nagybetűvel. Eljárás indul, ellenőrző statisztika eredményessége javul. Sőt, hoppá, még B lap is keletkezik, javul a felderítési eredményesség is. Csodálatos ez a rendőrségi statisztika. Varázslatos világ, a rendőrségnek nem a nyomozó szervei derítenek fel bűncselekményt, hanem az ellenőrző szolgálatok. Van itt bűnöző, csak keresni kell. Még több státuszt nekik, még több hatáskört. Van itt bűnöző, először a saját házunk táján kell söpörgetni, mondják az irodában ülő szabályalkotó zsenik.

Aztán az állampolgár méltatlankodik, ha a betörés helyszínére csak fél nap után érkezik ki zsaru intézkedni.

Újabb rendőr kerül lapátra és tovább romlik az utcai rendőr-irodisták aránya a szervezeten belül. Így kell ezt csinálni, mondják az irodisták.

Térjünk vissza a konkrét ügyre ezen félelmet és aggályt is jelentő ijesztő helyzetkép után. A TMRSZ az eljárás alá vont rendőr számára jogi képviseletet adott. A TMRSZ által megbízott ügyvéd pedig tette a dolgát, mint ahogy az eljáró bíróság is korrekt módon mutatott rá a vádhatóság álláspontjának tarthatatlanságára, alaptalanságára.

Csak egy ügy. Csak egy zsaru, egy ember élete. Elaludt szolgálatban, mert már 24 órája talpon van?  Rendeltetési helyét elhagyta, mert WC-re kellett mennie?

Akár ez is előfordulhatott vele, akár ezt is tehette. De akár megsérthetett olyan alacsonyabb szintű szabályozót is, mint akár a mobiltelefon magánál tarthatóság. És itt most megint lehetne több tucat alacsonyabb szintű jogalkotói, vagy belső normatív tiltó rendelkezést felhozni, amely belefér a Btk. megfogalmazásának azon gumiszabályába, hogy „a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon megszegi.”.

Bármi belefér ebbe, ennek csak a szabályalkotó zsenik fantáziája szab határt. És fokozzák. Vannak minősítő körülmények, „hű” meg „ha” jellegű súlyosítók. El sem képzelik az irodákban ülő zsenik, hogy ha leírnak egy butaságot, az milyen terhet, milyen katasztrófát okozhat egy munkáját végző rendőr és családja számára. Fel sem fogják, mert még életükben nem voltak őrségben, ügyeleti, vagy készenléti szolgálatban. Csak télen fűtött, nyáron hűtött irodában, ahol ábrándozva nézik, hogy karácsonykor esik kinn a hó, nyáron meg hogy milyen jó lesz délután, ha kimennek a strandra.

Mélységesen elkeserítő,  hogy ezt nem látják az elefántcsont toronyban ülők.

A TMRSZ most megint megmentett egy zsarut, egy embert az elbocsátástól. A munkáltatója és az ügyészség szerint bűnözőként kellett őt kezelni. Szerencsére a bíróság még nem ájult el az önnön létük nagyszerűségétől egyébként folyamatosan olvadozóktól, azoktól, akiknek részük volt egy ártatlan rendőr meghurcoltatásától.

A magunk részéről szükségesnek tartjuk még a következőket megjegyezni a konkrét ügy ismertetésével. Ki nem találná a kedves olvasó, hogy miért tekintette a munkáltató és az ügyészség bűnözőnek ezt a rendőrt és miért akarták elítéltetni egyébként olyan cselekedetéért, amely egyáltalán még csak meg sem felelt a büntetőjogi törvényi tényállásnak.

A törvényi tényállás ugyanis taxatív meghatározza, hogy kizárólag: Őr, Ügyeleti, vagy Készenléti szolgálat körében lehet elkövetni ezt a fajta bűncselekményt.

Tudják mit csinált, milyen szolgálatot látott el ez a meghurcolt rendőr? Járőrszolgálatot látott el. Nem őrséget, nem ügyeleti szolgálatot, nem is egyéb készenléti szolgálatot látott el, hanem járőrszolgálatot. Már itt bukik a vád, de a jelek szerint a vádhatóság munkatársai alapvetően nincsenek tisztában a rendőrségnél meglévő szolgálati formákkal, és nem tűnt fel nekik, hogy egy járőrszolgálatot ellátó rendőr el sem követheti ezt a fajta bűncselekményt, tekintettel arra, hogy sem őr, sem ügyeleti, sem készenléti szolgálatot nem látott el.

Mi volt a bűne ennek a rendőrnek? Ez már tényleg hab a tortán, ha a szolgálatát végző rendőr munkáját büntetőjogilag szankcionálni kívánó vádhatóság dilettantizmusát vesszük elő. Ezt a rendőrt azzal kívánták bűnözővé minősíttetni a bírósággal, hogy megsértett valamilyen belső előírást (amit köztudomásúlag irodai zsenik szoktak megfogalmazni), amelyet még csak megjelölni sem tudott a vádhatóság. Nem vicc. Ezt a bíróság is leszögezte. Olyan kötelességszegést követett el a vádhatóság szerint a meghurcolt rendőr, amely kötelességszegést semmilyen jogszabályi, vagy belső normában foglalt intézkedésre hivatkozással nem jelölt meg a vádhatóság.

Most pedig kapaszkodjon meg kedves olvasó, mert az ügyészség szerint az alábbi tevékenység bűncselekmény, ha egy rendőr így látja el a szolgálatát. Ez a rendőr egy visszatartott áruházi tolvajhoz ment ki a járőrtársával. A tolvajt hátrabilincselt kézzel kísérték, a körülmények miatt egymás mögött haladva. Elöl a járőrtárs, mögötte megbilincselt kézzel a tolvaj, mögötte pedig tagunk, mint másik járőr. Egy alkalmas pillanatban a megbilincselt személy kitört és elfutott, a járőrök utána és pár méter után leteperték, majd az előállítást ezt követően már sikerrel foganatosították. Mi ebben a bűncselekmény a rendőr részéről? Kérdezhetik joggal. Kapaszkodjanak meg. Annak ténye, hogy a megbilincselt tolvajt nem fűzték „rabszíjra”, hivatalos nevén vezetőszárra! Ugye milyen komoly bűncselekményt követett el ez a rendőr kolléga?

Ráadásul a helyzet magaslatától fényévekre lévő vádhatóság meg sem tudta jelölni azt a rendelkezést, amely szerint ilyen esetekben munkaköri kötelesség a vezetőszár alkalmazása.

Ez tényleg nem vicc. Messze még április 1-je, de akiknek akkor van napjuk azok sajnos az év minden napjában árthatnak, meghurcolhatnak, munkáját tisztességgel végző rendőrt. Következmények nélkül, miközben egy egyszerű törvényi rendelkezést sem tudnak a magyar nyelv szabályai szerint felfogni, vagy értelmezni.

A törvényszék elfogadta a TMRSZ által felkért védőügyvéd  azon hivatkozását, miszerint a  szolgálatban kötelességszegés megállapítására csak súlyos szabályszegés esetén, és csak és kizárólag akkor van mód és lehetőség, ha a nevesített szabályszegés legalább olyan súlyú vagy veszélyességű, mint a másik három konkrétan megjelölt  elkövetési magatartás.

Ugyanebben a körben a bíróság osztotta a TMRSZ által felkért védőügyvéd  részletesen kifejtett azon álláspontját is, hogy a Btk. 438. §. ( 1 ) bek.-nek nincsen gondatlan alakzata, az gondatlanul nem valósítható meg, gondatlan  alakzata csak a ( 2 ) és ( 3 ) bek.-nek van, de ahhoz is kell nevesített szabályszegést, emiatt pedig alapvetően téves volt az ügyészi álláspont, amiben azzal vádolta meg a vádlottat, hogy a r. zls.  a  Btk. 438. §. ( 1 )  bekezdését annak IV. fordulatát a ( 4 ) bek. szerinti gondatlan magatartással valósította meg.

Végezetül a fentiek után egy kis konklúzió. Ma többségében csak akkor tudja meg egy rendőr, hogy az összefogásnak milyen értéke van, amikor ez az összefogás segít neki abban, hogy egy méltatlan és szorult helyzetből menti ki őt ez. Ennek a rendőrnek nem elsősorban a korrekt bíróságnak, nem a TMRSZ helytálló ügyvédjének, és még csak nem is a TMRSZ-nek kell köszönetet mondani. Köszönetet elsősorban azoknak a kollégáinak kell mondania, akik ma még életben tartják a TMRSZ-t a tagdíjaik megfizetésével. Mert ha ők nem lennének, akkor a TMRSZ nem tudna létezni, nem tudna ügyvédet fogadni számára, aki képviseli őt, hanem csupán önmagára és szerettei támogatását bírva kellene megpróbálnia megvédeni a becsületét, hivatását.

Gondolkozz el ezen kolléga. Lehet, hogy holnap Te kerülsz a bíróság elé, Rád fogják azt mondani, hogy bűnöző vagy. Ezer módja van ma már annak, hogy törvényesnek mutatva megszabaduljanak Tőled. Lehetsz Te rendőr, közalkalmazott, tűzoltó, vagy katona. Nem érdekes.

A TMRSZ-t és a munkájukat tisztességgel végző tisztségviselőit az elmúlt 10 évben sorozatosan, fokozatosan érték méltatlannál, méltatlanabb támadások, mocskolások. Akiknek a TMRSZ segített, azok bizonyára látják ennek mögöttes indítékait, hiszen velük is megesett, hogy jogos járandósági igényükre fityiszt, retorziót kaptak, hogy fegyelmi, méltatlansági büntetőeljárás indításával tették pokollá az életét, és adott esetben a TMRSZ volt, aki kiállt mellette a végsőkig. Nem mindig sikerrel, eredménnyel, de aki megérdemelte – mert nem volt vétkes, lehet hogy hibázott, de nem vétkezett – az megtapasztalhatta, hogy amit a TMRSZ tagság jelent, az adott esetben a reményt, az életet jelentette számára.

Az ehhez a történethez hasonló törvénytelenségek ma már nem egyedi esetek. Kezdenek jellemzővé, és rendszeressé válni, ezért is kerítettünk sort ezen tájékoztató részletes megírására. Hozhattunk volna korábbi eseteket is, de az égbekiáltó törvénytelenséget felmutató jelen példa nem csupán a mi véleményünk, hanem – hála a gondviselésnek – bírói ítélet is szépen, tárgyilagosan és könyörtelenül mutat rá erre az ügyészségi törvénytelenségre.

Ez a vádhatósági mentalitás és felkészültség nem csupán aggasztó a jelent és a jövőt tekintve, de azt mutatja, hogy ma még következmények nélkül lehet letaposni tisztességes, munkájukat végző rendőröket, munkavállalókat, szakszervezeti tisztségviselőket.

TMRSZ